A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (392) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2015. április 5., vasárnap

Ismerkedés

Indulok ismerkedni s barátságot kötni. Persze, csak ha ő is akarja.


Közel csalogatni nem nehéz.
Nem ellensége a saját begyének.

Közel, közelebb, még közelebb.
Most már elég közel van.

Karnyújtásnyira. Nos? Elveszed?
Elfogadta. Kicsippentette a kezemből.

Nem mindig, de pár alkalommal elfogadta kézből. Ha nem, akkor leszedte a vízről, viszont maradt karnyújtásnyira.

Kéred? Kérte. Néha berzenkedett, néha sziszegett kicsit, de ez nem is csoda. A területét védi most s a fészken ülő tojót.


Látni a fészket a madárlesről. Még látni. Ha a gyékény is kihajt, majd megnő, teljes lesz a rejtek.
Jó helyet választottak. Ismerem az állást, csónaknyi "lagúna" van ott.

Remek költőhely. Rejtett lesz teljesen, széltől védett de napsütötte, s az úszó fészek mellett ott a kis körülzárt vízudvar, hol majd a fiatalok először úsznak.


Hopp! Ezt is elvette. Meg persze azért is a berzenkedés, sziszegés, mert talán első találkozásunk volt most.


Nem ismerjük még egymást.
Új pár a végeken. Fiatal pár.
Találkozunk legközelebb.
Később még járok erre, gyalogosan is, meg csónakkal is.

Bár a képek az én logómat viselik, de Meli mama örökített meg bennünket!

12 megjegyzés:

  1. Nagyon jó volt a fotós :)
    Gyönyörű képek készültek.
    Öröm nézni őket!

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű madár!
    Egyszer - még az ókorban - sikerült nekem is etetni Balatonfüreden. Az az igazság, kicsit féltem tőle, mert igen agresszív volt, mikor még csak figyelgettem, de engem szerencsére nem bántott. Hallottam róla, igen erősen tud csípni....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Adtál egy ötletet a következő bejegyzéshez. Köszönöm! :)

      Törlés
  3. Őszinte tisztelője vagyok a természet szeretetednek, az állatokhoz fűződő barátságodnak, és rajongója a fotóidnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsuzsanna! "Ezt" meg én köszönöm! :)

      Törlés
  4. Kedves MJ!
    Gyönyörű ez a madár!:) Annyira tudok rajongani a hattyúkért!:) Én még csak egyszer találkoztam velük, amikor az infarktusom után Balatonfüreden pihentem... Ott volt belőlük több példány...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyönyörűek valóban. Én is nagyon szeretem őket. Rengeteg van a Balatonon, de a Desedán sem "hiánycikk". :)

      Törlés
  5. Szép , kecses madár...Én félek tőlük, igaz , csak egyszer találkoztam hattyúval , gyereket vittük el a Balatonra, nézelődni, mert nem a legjobb idő volt...etettük...de a sziszegése nem valami biztató, és nem valami barátságos volt... nézni jó minden madarat...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagytestű, sokat sziszeg s nem tűnik barátságosnak, de mégis ártalmatlan. :)

      Törlés