A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (203) Úton (132) Gombák (125) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (96) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Kedvenceink (73) Zsömi (71) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (52) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2015. jún. 17.

Lék javítás

Összeszedtem minden kegyszert s vegyszert és úgy döntöttem nem hozom be a csónakot, javítom a helyszínen.
Volt benne kockázat bevallom. Keresnem kellet egy megfelelő helyet, ahol egyedül is ki tudom húzni anélkül hogy még sérülést okoznék. Találtam.
Nem is akármilyen helyet. A vízparti sásos növényzeten tudtam áthúzni s egyenesen betonra. Így aztán a nagy eső után megmaradt sárban sem kellett tapicskolni. persze viszonylag távol a kikötőtől. Ebben is volt kockázat. Ezt a képet csak azért tettem fel, mert jól látszik milyen szépen kitartott a rögtönzés, még a kiemelést is kibírta.
Ez a kép tárult fel a "sebtapasz" eltávolításakor. Látszik, hogy az eddigi gyanúm kezd igazolódni. Ez egy régebbi sérülésnek -ami szakszerűtlenül lett javítva-  is köszönhető lék. Látszanak a sérülésben a festéknyomok és hogy nem friss törés. Az is látszik, repedés fut az algaréteg alatt. Amúgy a csónak héja itt a legvastagabb, nagy erőket kellene kibírnia. Vasárnap nem ütköztünk menet közben, az ideiglenes kikötőhelyen kapta az ütést. Márpedig itt az íven, egy ép és megfelelő vastagságú falat a fakaró nem üti át. Kizárt. Ez csak akkor lehetséges, ha már sérült a test. Korábban vaskaró hasíthatta meg és a nem szakszerű javításnak köszönhetően az üvegpaplan és epoxigyanta rétegek elengedték egymást.

Íme amikor a gyanú igazolódik.
A tisztítás, feltárás szép nagy régi sérülést hozott a felszíne, amit eddig eltakartak a "jótékony" festékrétegek. Ennek a csónaknak eddigi élete során vagy sok tulaja volt, vagy festőművész kezébe került. Volt már kávébarna, piros, zöld, sárga, fehér, sötétbarna meg tudja a fene! Itt még rengeteg "sebészeti" munka várt, míg minden kosz és holt rész kikerült.
Mindjárt előkerültek a kockázati tényezők is. Viszonylag messze a kikötőtől s mi van ha nem lesz elég a hozott epoxi? Tubusost vettem, merthogy a másikat már nem mérik ki mint régebben, így a legkevesebb ami megvehető 3 kg. Annyi meg biztosan nem kell. Három kilóval az egész héjazatot át tudnám vonni egy rétegben. Na de akkor mi lenne a maradékkal?
A baj vele az, úgy egy év alatt megdöglik. Nem szárad be, hanem csupán a két komponens összekeverése után sem szilárdul. Valamiért elszáll belőle az "életerő". Sajna így van, ha nem így lenne gondom sem lett volna, hisz volt még vagy fél kilónyim odahaza, elfekvőben. Szerencsére kipróbáltam más felületen s már bealudt szegény. Három nap után sem lett csontkemény.
No ezért lett a tubusos! A hasíték és a tubusok méretét összevetve kezdtem már fejben kidolgozni a különféle mentő alternatívákat.
Csak egyszer menne az életben valami simán, gördülékenyen, csak egyszer lenne hogy nem jön közbe semmi!
S íme a nyers változat.
A sérülés már begyógyítva.
Az átlyukadt részen befogadott hat réteg üvegpaplant köztük a gyantával. Rétegesen kell felépíteni ahhoz hogy masszív legyen. Egy réteg gyanta, rá a paplan, megint gyanta, megint üvegháló, s így tovább a megfelelő vastagságig. Mikor megkeményedik lehet csiszolni.
Ha csontkemény akkor akár géppel is. Sőt! Úgy a kényelmesebb, gyorsabb.

Kész. vagy inkább elvégezve.
Mert ugye egy feladat soha nincs készen, mindig lehetne tökéletesíteni. Ezt is. Lehetett volna például simábbra csiszolni, de hát vízszint alatt minek? Majd belepi az alga s a halak csipegetik. Haláli jó, mikor tartósan lehorgonyzok, keveset mozgok s hallom a kishalak finom halk kopogását a fenéken ahogy csipegetik az algaréteget. Naná! Hisz van abban mindenféle apró élő szervezet ami gyomorba kívánkozik.
Ezt pedig záró képnek.
Csak azért, hogy itt s így dolgozgattam. Legalább a környezet szép volt. Enyhítette az erős szél az időnként erősen tűző napot. Egyiket sem bántam. A szél nekem, a naphő a gyantának.
Ha már kivettem, hát letisztítottam.
(A csónakot!) Belül kimostam alaposan, kívül meg átcsiszoltam finom papírral. Ettől persze nem lett szép, csak ápoltabb. Lecsiszoltam a kosz egy részét
-ami már beépült a festékbe azt képtelenség- a pergő festékrétegeket s leginkább az algát. Ez utóbbi mikor kiszárad meglepően könnyen lejön, csak épp csiszoláskor rettenetesen porzik. Zöld lettem mint egy vízi szörny!
Khmm! Végre egyszer passzolt a színem a ...

6 megjegyzés:

  1. Nagyon ügyes vagy, de ezt már régen tudom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjuk a nagyon nélkül, ... üsse kő, ez esetben elfogadom! :)

      Törlés
  2. Mindenhez értesz :) Ezért is tisztellek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez jó lenne, ha így lenne ... vagy nem is? Mert aki mindenhez ért, semmihez sem ért. Köszönöm kedvességed! :)

      Törlés
  3. Nagyon jól megcsináltad - szerintem! :)
    Ügyes vagy! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem! Majd az idő megmondja. Nem sajnáltam sem a munkaórát rá, sem az anyagot belőle. Bő hat órát pücskörésztem vele. Erre mondják: -a lassú munkához idő kell! Köszönöm szépen! :)

      Törlés