A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (392) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2015. június 2., kedd

Fák ... emlékek

Mondtam már hogy szeretem a fákat? ... Mondtam. Persze hogy mondtam.
Leginkább az élő óriásokat, de szeretem a holt fát is és a feldolgozottat is.
Fával dolgozni is szeretek.
Nem vagyok képzett -pláne egy asztaloshoz mérve-, de a több éves modellező pályafutásom alatt jó néhány repülőgépet megépítettem. Szálltak is. Némelyik nem is akárhogy!


Nem véletlen az sem, hogy most ezzel jöttem elő. Ma délelőtt a Deseda partján futottam össze általános iskolai matek tanárommal, Tóth Pista (Csicsa) bácsival, ki mellesleg a modellező szakkört is vezette, majd később, már az MHSZ kötelékében, amellett hogy örök mesterem maradt, de néha versenyzőtársam is volt.

Ő is pecás. Régebben sűrűbben találkoztunk össze, manapság hogy én vízre szálltam ő meg maradt a parton, ritkábban. Ő kevesebbet változott. Amennyit magára szedett, annyit én is, ráadásul mostanra már én is bácsi lettem.
Sok szép eredményt, sikert -mit irányításával értem el- s sok szép emléket köszönhetek neki.
Most megint érzem az orromban a fenyő, a balsafa, a hidegenyv, a lakk elegyes szagát ...
a műhely illatát!
Pedig hát ... már majd negyven éve! Azóta nem építettem, azóta nem szelte a levegőt kezem alól kikerült repülőmodell.

8 megjegyzés:

  1. Úgy jártál, mint én a pipacsos réttel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, igen. Kicsit újra ifjú lehettem. :)

      Törlés
  2. Lassan a fát felváltotta a nád pálca? Könnyebb vele boldogulni egy vízparton...
    A fa megmunkálást nagyon szeretem, sajnálom, hogy azért ki kell vágni azt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zömében felváltotta, bár azért néha még dolgozok fával is. Amennyire a lehetőségeim engedik. Ha egy műhelynyi helyem lenne ...! Kicsinyke is jó lenne. De nincs.
      Bíz ezzel én is így vagyok! Sajnálom.

      Törlés
  3. Számomra ez a bejegyzés nagyon megható!
    nagyon jó érzés lehet ifjúkori tanároddal találkozni, pláne úgy, hogy csupa szép, rengeteg közös élményetek, emléketek van...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg az kedves Mónika! Egy igazán jó érzés. :)

      Törlés
  4. Csodálatosak a fák! Mind egy külön mese, egy külön lélek! Úgy kell vele bánni mint az emberi szívvel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csodálatosak tényleg. ... Sajna úgy is bánunk velük. Kivágjuk. :(

      Törlés