A szerencse ...

A szerencse forgandó. De még mennyire!
Úgy forgott, de úgy ... meg emiatt szegény ártatlanok a sírjukban. Utóbbiak miattam, s mentségemre legyen, nem valós személyek. Olyanok forogtak, mint a szelek ura, meg a csónakosok védőszentje, és hasonló beosztásban lévők.
De inkább elmesélem, mert ez így gondolom ...

Elhatároztam, kiugrok a vízre, beugrok a csónakba s ráugrok a harcsákra. A sok ugrálás sehová nem vezet!
Egy füst alatt, kivittem az új padokat a csónakba. A héten gyártottam le s pácoltam frissiben. Szépre sikeredtek.
Rohadt nagy volt a szél. Legalább 40-es. Ez a szám, évjáratban is olyan, hogy vagy jó, vagy nem. Szélben is. Most olyan szögben kapta el a kikötőt, hogy a hullámok nem kioltották, hanem gerjesztették egymást. Leoldottam a csónakot, felakasztottam az orrát a stégre, kilakatoltam az evezőket, még a kezemben volt a lakat a kulcsokkal, mikor ...
Amikor egy pajkos hullám, mit sem törődve a kilencven kilómmal, akkorát hajított rajtam csónakostul, hogy megindultam kifelé. Azt meg, nagyon nem akartam!
Nagyon nem, mert a kikötő meder tele van bevert fa, acél és vascső karókkal. Szerintem, úgy tíz évig, mindenki ki arra tévedt, bevert egy-két karót. Zömét alacsony vízálláskor, hogy a magasnál nehogy már lásd! Szóval, nem akaródzott nekem a kiugrás. Nem tetszett a lehetőség, hogy majd a pajkos hullám játszadozzon a hullámmal. A karóba húzott ....
Térdre, palánkra ráfog jó erősen ... Na! Abban volt a kulcs. Lakatostul!
Még ha csak a kulcsok lettek volna! Azok felúszón vannak. De a felúszó, a lakattal együtt, már nem bírta a sújt, s nem hozta fel. Szerencse a balszerencsében! Mert a lakat súlya azt sem engedte, elsodródjon a fenéken. Csak meg kell találni, fel kell hozni!

Ha már itt tartok. Az utóbbi időben bajban vagyok a vizekkel. Ezen a képen, Patcán kompozunk át a szigetre, Médivel.
Jó buli volt!
Emitt meg, már visszafelé a tutajúton.
S ott is beleesett a kulcscsomóm!
Velem együtt.
Ott volt a barna válltáskámban. Meg az irataim, meg a telefonom. Ez utóbbi, még egy hétig bírta a kiszárítás után, tegnap feszült meg, mint a kredencajtó.
Az úgy esett, hogy onnét a nyolcszögletű tutajról mentünk a kicsire, amelyik meg, nehezményezte a nehézségem. A nehézség bele! Csúnyán billent, annyi időm maradt csak, Médit átlendítettem a nagy tutajra, én meg kecses félfordulat csuka mozdulattal, s már kész is. Értékelhetetlen műugrás volt, túl sok vizet fröcsköltem fel.
Remek volt a víz! Hőmérsékletre is és a lábam sem ért le. Nem is értem, miért nincs benne az árban a fürdőzés? ..... Rövidre zárva, csajok ebédelni el, én meg átöltözni haza.

Nos. Eme rövid kis kitérő után, vissza a csónakhoz. Én benne térdeltem, a kulcscsomóm a lakattal pedig a mederben. Majd kétméteres vízoszlop alatt.
Ha már térdeltem, elrebegtem két miatyánkot s néhány üdvözlégyet, szabad szedetben.
Remélem, illetékes helyen nem hallották, s nem vették komolyan, mert akkor mostanra, a keresztény világ már vadászik rám, és kitiltattam minden katolikus egyletből.
Ha már ott voltam, beillesztettem az új padokat, mondhatom remekül mutat, de akkor annyira nem tudott lelkesíteni. Majd a tartalék kulcsokkal és egy másik lakattal lerögzítettem a csónakot, s elmentem gereblyéért S.aszalóba. Reméltem Enikő odahaza lesz. Szerencsém volt.
Még az is szerencse, hogy fiamék ott laknak, így nem kellett annyira messze menni.
Visszaérve a kikötőbe, a negyedik vagy ötödik húzásra, már jött is fel a kulcscsomó. Lakatostul. Elsőre, meg másodikra is, egy-egy konzervdoboz jött. A környezettudatosság!
Szóval, szerencsém volt ebben is!
Úgy döntöttem, ha már ilyen szerencsésen "elszexuáltam" az időmet, akkor nem kísértem tovább a szerencsét, maradok szárazon. Odahagytam csónakot, vizet, harcsákat, s elbujdokoltam. Bevettem magam az erdőbe. S az első kép is azt mutatja, ott is szerencsém volt.
Szerencsével jártam. Szedtem egy jó adag, igen szép és egészséges fafülgombát.
Mostanra már, a szárítóban veszítik a nedvességet.
Kis adaléknak még, esztendeje is "Fülgomba" nyitotta a szezont, s akkor is esett.

Ja! Majd feledtem. Az egész buli -Patcát kivéve- tegnap esett meg. Péntek, 13-án!