A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (394) Deseda (355) Gombák (218) Horgászat (200) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2016. május 14., szombat

A szerencse ...

A szerencse forgandó. De még mennyire!
Úgy forgott, de úgy ... meg emiatt szegény ártatlanok a sírjukban. Utóbbiak miattam, s mentségemre legyen, nem valós személyek. Olyanok forogtak, mint a szelek ura, meg a csónakosok védőszentje, és hasonló beosztásban lévők.
De inkább elmesélem, mert ez így gondolom ...

Elhatároztam, kiugrok a vízre, beugrok a csónakba s ráugrok a harcsákra. A sok ugrálás sehová nem vezet!
Egy füst alatt, kivittem az új padokat a csónakba. A héten gyártottam le s pácoltam frissiben. Szépre sikeredtek.
Rohadt nagy volt a szél. Legalább 40-es. Ez a szám, évjáratban is olyan, hogy vagy jó, vagy nem. Szélben is. Most olyan szögben kapta el a kikötőt, hogy a hullámok nem kioltották, hanem gerjesztették egymást. Leoldottam a csónakot, felakasztottam az orrát a stégre, kilakatoltam az evezőket, még a kezemben volt a lakat a kulcsokkal, mikor ...
Amikor egy pajkos hullám, mit sem törődve a kilencven kilómmal, akkorát hajított rajtam csónakostul, hogy megindultam kifelé. Azt meg, nagyon nem akartam!
Nagyon nem, mert a kikötő meder tele van bevert fa, acél és vascső karókkal. Szerintem, úgy tíz évig, mindenki ki arra tévedt, bevert egy-két karót. Zömét alacsony vízálláskor, hogy a magasnál nehogy már lásd! Szóval, nem akaródzott nekem a kiugrás. Nem tetszett a lehetőség, hogy majd a pajkos hullám játszadozzon a hullámmal. A karóba húzott ....
Térdre, palánkra ráfog jó erősen ... Na! Abban volt a kulcs. Lakatostul!
Még ha csak a kulcsok lettek volna! Azok felúszón vannak. De a felúszó, a lakattal együtt, már nem bírta a sújt, s nem hozta fel. Szerencse a balszerencsében! Mert a lakat súlya azt sem engedte, elsodródjon a fenéken. Csak meg kell találni, fel kell hozni!

Ha már itt tartok. Az utóbbi időben bajban vagyok a vizekkel. Ezen a képen, Patcán kompozunk át a szigetre, Médivel.
Jó buli volt!
Emitt meg, már visszafelé a tutajúton.
S ott is beleesett a kulcscsomóm!
Velem együtt.
Ott volt a barna válltáskámban. Meg az irataim, meg a telefonom. Ez utóbbi, még egy hétig bírta a kiszárítás után, tegnap feszült meg, mint a kredencajtó.
Az úgy esett, hogy onnét a nyolcszögletű tutajról mentünk a kicsire, amelyik meg, nehezményezte a nehézségem. A nehézség bele! Csúnyán billent, annyi időm maradt csak, Médit átlendítettem a nagy tutajra, én meg kecses félfordulat csuka mozdulattal, s már kész is. Értékelhetetlen műugrás volt, túl sok vizet fröcsköltem fel.
Remek volt a víz! Hőmérsékletre is és a lábam sem ért le. Nem is értem, miért nincs benne az árban a fürdőzés? ..... Rövidre zárva, csajok ebédelni el, én meg átöltözni haza.

Nos. Eme rövid kis kitérő után, vissza a csónakhoz. Én benne térdeltem, a kulcscsomóm a lakattal pedig a mederben. Majd kétméteres vízoszlop alatt.
Ha már térdeltem, elrebegtem két miatyánkot s néhány üdvözlégyet, szabad szedetben.
Remélem, illetékes helyen nem hallották, s nem vették komolyan, mert akkor mostanra, a keresztény világ már vadászik rám, és kitiltattam minden katolikus egyletből.
Ha már ott voltam, beillesztettem az új padokat, mondhatom remekül mutat, de akkor annyira nem tudott lelkesíteni. Majd a tartalék kulcsokkal és egy másik lakattal lerögzítettem a csónakot, s elmentem gereblyéért S.aszalóba. Reméltem Enikő odahaza lesz. Szerencsém volt.
Még az is szerencse, hogy fiamék ott laknak, így nem kellett annyira messze menni.
Visszaérve a kikötőbe, a negyedik vagy ötödik húzásra, már jött is fel a kulcscsomó. Lakatostul. Elsőre, meg másodikra is, egy-egy konzervdoboz jött. A környezettudatosság!
Szóval, szerencsém volt ebben is!
Úgy döntöttem, ha már ilyen szerencsésen "elszexuáltam" az időmet, akkor nem kísértem tovább a szerencsét, maradok szárazon. Odahagytam csónakot, vizet, harcsákat, s elbujdokoltam. Bevettem magam az erdőbe. S az első kép is azt mutatja, ott is szerencsém volt.
Szerencsével jártam. Szedtem egy jó adag, igen szép és egészséges fafülgombát.
Mostanra már, a szárítóban veszítik a nedvességet.
Kis adaléknak még, esztendeje is "Fülgomba" nyitotta a szezont, s akkor is esett.

Ja! Majd feledtem. Az egész buli -Patcát kivéve- tegnap esett meg. Péntek, 13-án!

2 megjegyzés:

  1. Már régóta tudom, hogy valami hiba csúszott a számításba a 13-át illetően...

    VálaszTörlés
  2. haha.... ne menj a vízre péntek 13-án.
    Szerencse?.. vagy nem? ez mindig csak utólag derül ki!

    VálaszTörlés