Pusztulnak a fenyők

Látványosan és tömegesen pusztulnak a fenyők. Lábon hallnak el. Valamiféle farontó féreg vagy bogár járja el a kérget. Igen sűrű járatokat rág bele amitől a kéreg elhal, elválik a törzstől.

A fa egyre jobban felkopaszodik, majd a kéreg fokozatosan lehullik róla és a végső stádiumában kiszárad. Lábon éri a végzet!
Teli a vegyes erdő ilyen lábon haldokló, vagy már halott, vagy már a halála után eldőlt fenyővel.
Rossz látni a valaha oly gyönyörű, sudár, szálegyenes óriások haldoklását, halálát.
Persze. Tudom! A természethez mindig is hozzátartozott a pusztulás is, ahogy az élet is, az elpusztult fák új életeknek adtak otthont. A nagy körforgás. De azért ez más. Ahogy én látom, ez tömeges elhalás, itt győzelemre állnak a kártevők a fenyőkkel szemben, és több a halál mint az új élet születése. Egyenlőre úgy néz ki, elbillent a körforgás egyensúlya!