Itt a világvége!

Ezek a fények nem UFO fényei, hanem a tegnap éjszaka közlekedő elvetemültek lámpái az M7-es autópályán. Szakadt a hó. Budapesten gyakorlatilag egész nap, az autópályán tudja a fene mi volt napközben, de Somogyból sűrűbben szállingóztak a rémhírek, mint a fővárosban a hó.

Volt a híradásokban minden. Hatalmas mennyiségű leesett hó, viharos szél, hóátfúvások, hótorlaszok, miegymás. No mondom magamban, itt a világvége! Menjünk oszt nézzük meg!
Nem mintha nem maradhattunk volna még egy éjszakát vagy kettőt Budapesten, de kellett a kaland. Nekivágtunk. Hármasban. Én, Meli és persze Zsömi. Én vezettem, Meli fényképezte a nagy sötétséget, Zsömi meg aludt. Végig az úton esett a hó. Apró szemekben, helyenként piszok sűrűen és hordta a szél. Hogy hová hordta?
Tudja a fene! Merthogy nem az úttestre az biztos. Budapestről még a mai hírekben is az volt, nem tudnak megbirkózni a hóval. Én nem tudom ... nem tudom a magyar embernek mi kell? Két napot voltunk ott, azalatt végig esett a hó, beborított mindent, csak az úttestről tűnt el. Én nem is értem!
Hová lehetett? Varázslat? Autóztunk, közlekedtünk de fennakadást, takarítatlan utat nem láttam. Fekete utat annál többet. Igaz, nem a kertek alatt jártunk. Mint ahogy az M7-en sem.
Mármint ott sem a kertek alatt és ott sem volt hó. A leállósávokban igen, helyenként hókásás is volt, a belső sávokban kicsit jobban, de azért feketéllett. Nyugodtan lehetett autózni. Nem 130-al, de ókor százzal, néha csak nyolcvannal. No de! Aki kétnapos hóesésben is 130-al akar menni annál valami nem stimmel! Nem szaporítva a szót tovább, nyugodtan, tempósan lehetett haladni. Siófokon is. Merthogy tettünk egy kitérőt Siófokra is. Ott a mellékutcákban azért volt az úttesten is hó, de azért autózható. Mint ahogy visszatérve a hetesre azon is továbbra is a hátralévő szakaszon.
Nagy meglepetésemre a 67-es úton is tempósan lehetett haladni. A gyorsforgalmi Babodig szuper volt, onnét Kaposfüredig meg jó. Nem mondom azt, hogy nem voltak szakaszok ahol visszább kellett venni a tempót, de hát tél van, havazás, hó, fagy s ami ezzel jár.
Oszt Kaposfüred végén, ott ahol a Magyaregresre vezető út betorkollik, ott jött a meglepetés. Pontosabban onnét kezdve! Mint egy más világ! Mintha hirtelen ... elképesztő volt!
Az úttesten egyre több lett a rátaposott hó, jeges, csúszós, a körforgalom meg már ... egyszóval döbbenetes! Elmondom mint mondtam Melinek. -A szentségit beszart a navigáció, ez nem Kaposvár, ez az Északi-sark! Pedig még nem is sejtettem, hogy vissza van a java!
Például a következő körforgalom. A nagy! A kettős! Közte az átívelő!
Ott megállapítottam, hogy bár nem jött el a világvége, azért ez itt, a világ vége!
Nem tagadom el, ma nagyot változott a helyzet! Ma! ... De miért?
Gond nélkül autóztunk több mint kétszáz kilométert! És akkor az utolsó öt ... Kaposvár hazavárt!