A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (330) Deseda (235) Gombák (152) Úton (149) Madarak (127) Családi (124) Horgászat (123) Vártúrák (104) Gasztronómia (102) Gépek (98) vegyes (97) Zsömi (92) F-1 (89) Kedvenceink (75) Kvár (69) miEz? (62) Somogyban (57) tréfás (57) D.arborétum (56) Állati (51) "Állati" (47) virág (47) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) Veterán (36) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2018. márc. 4.

Kikötői csendélet

2018.02.28. Deseda tározó. Joker kikötő.
Szép nagy a hó. Szinte érintetlen. Mióta leesett még nem taposták emberi lábak a stéget. Mi sem azért érkeztünk,
hanem egy fotózással egybekötött arborétum sétára.
De ha már arrafelé jártunk, gondoltam beugrok a kikötőbe, felhúzom a jég tetejére a csónakot és kilapátolom belőle a havat. Felhúzom azelőtt, mielőtt a jég vastagsága már lehetetlenné teszi. Kilapátolom a havat, mielőtt egy része beleolvad, majd az olvadék az aljában megfagy.
Elkéstem. Már fogva tartotta a jég, már rögzült annyira, hogy a láncnál fogva kimozdíthassam, és felhúzva a jég hátára elhúzzam a stégig. Annyira viszont még nem izmosodott meg a jégpáncél, hogy rámerészkedjek és megtegyem a pár lépést a csónakig. Maradt hát a hó is benne. Végül is nem nagy baj, mert utóbb esett még hozzá. A jégpáncél is meghízhatott, hisz volt pár nap farkasordító hideg. Legközelebb már rámegyek és kilapátolom.
Az arborétum képeiből pedig, egy következő bejegyzésben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése