Ha már így adódott akkor befejeztem a felszerelések karbantartását, rendrakást. Legalább egy évadban egy nap legyen amikor minden a helyén van. Holnap meg ha az idő engedi ...
Ne számítson tőlem senki csillivili, menő, hipermodern, méregdrága cuccokra. Nem vagyok híve és piszkosul ragaszkodok a bevált cuccaimhoz légyen akármennyire is öreg s kopott. Amíg működik, amíg szolgál addig tartom. Becsben. Ezt afféle babonaként is lehet értelmezni.
Nézzük sorban. Balról, a sólámpa felől. A leghosszabb bot a harcsázóm. Erős bot, erős orsó, erős zsinór. Az orsó az egyik legöregebb darabom, még a horgászatom kezdetéről való. Már kicsit kehes, de én bírok vele és bízom benne. Mögötte a tasakban van a horgászékem, ha partról pecáznék, benne van a fém haltartószák is és a merítő feje. Nekitámasztva az a kék bot, az egy régi bivalyerős teleszkópos bot, amit átalakítottam horogszabadítónak. Mellette a következő bot a merítő teleszkópos nyele. Amellett pedig egy teleszkópos spiccbot, 5 méteresre kihúzható, apróbb keszegekhez.
Előttük, a valaha volt mosóporos dobozban, cipelem az etetőanyagféleségeket, csaliféleségeket, kisebb keverőedényeket, etetőcsúzlit s efféléket. Rajta a táska rejti az iratokat, azon kívül ezt használom ha csak pergetni megyek a vízre. Akkor átpakolok bele pár tobozka műcsalit. Minek cipelnék mindig mindent? Mellette a horgászládám (a piros) abban van minden apró cucc külön dobozolva. Műcsalik, tűk, damilok, rugós mérleg, mérőszalag, ólmok, bicska, forgókapcsok, horgok különböző méretekben, meg amit elfelejtetem felsorolni. "Kegyszerek"!
A ládán szövettokban egy bozótvágó, mögötte a pvc cső úszókat rejt. Sokféle méretben. Azért abban, mert a könnyű és puhatestű úszók abban egészben maradnak.
Fojtatva mögötte a botok sorát. Az első két bezacskózott bot két könnyű fenekező, de pillanatok alatt alakíthatók úszós szerelékre is. Békés halakra használom nyílt vízen. A harmadik a multiplikátoros orsóval szerelt új pergetőbot. Új bot, új orsó, új zsinór! Még nem látott sem vizet, sem halat. Hogy mikor lesz az első bevetése? Nem tudom. Azzal a készséggel csak ragadozóra fogok menni, csak műcsalival és csak csónakból. Majd még mesélek róla Biztosan.
A következő két bot, a csomagolatlanok, két valaha volt pergetőbot. Bár az elsővel még mai nap is pergetek is. Ez mindkettő kurtított bot. Megsérültek anno, letört a spiccükből pár centi. Sajnáltam őket kidobni ezért kaptak a törésre egy spiccgyűrűt (véggyűrűt). Mivel a legérzékenyebb részük tört le, hát mindegyik vesztett a játékosságából, gerincesebbek, keményebbek lettek. No meg kicsit rövidebbek. Kiváló mindegyik a nádfal közeli pontyozáshoz. Erősek mint a bivaly!
Végezetül két szivacshenger. Azok rejtik a harcsázók lelkét, a fekvőúszókat (cső) a hozzászerelt méretes horgokkal. Így becsomagolva nem sérülnek és nem okoznak sérülést.
A botok csúcsain és az alsó végükön is hasonló szivacscső darabok vannak felhúzva. Azokkal védem a botok végeit, leginkább a spiccgyűrűket, függetlenül attól, hogy a botok bottáskába kerülnek majd, ami most lemaradt a képről. Van valami amit kihagytam? ... Ja!
A horgászláda előtt. A horgonykötelek hegymászó karabinerekkel. Beton horgonyokat használok, beleöntött acélkarikával. Arra csak rákattintom a karabinereket és vízbe velük!
Kezdődhet az idei horgászidény!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése