Partra kényszerítve

Végre napsütés! Végre nem esett! Végre peca!
De minden nem lehet tökéletes,hát fújt a szél.
Izomból! Jó 30 km/ órás meg egy kis föle.
Meg majd holnap is, holnapután és majd azután is így fúj.
Sokszor nem riadok vissza ekkora széltől és csónakba ülök,
de most semmi kedvem nem volt hozzá.

Kiültünk hát Zsömivel a partra pontyozni, Meli mama pedig Marikával a nászasszonyunkkal elsétált s lenyomtak 13,5 km-t a tóparton. Igen sokszor koptatják együtt a partot s gyűjtik a kilométereket. Józsi fiammal is találkoztam, rajta megint nyúlcipő volt s trappolt el, majd jó idő múltán meg vissza.
No igen! Megszállottakból a mi családunkban nincs hiány! Vannak még!
Zárszóként fogtam egy pikkelyest, s mert nem tartottam igényt a méreteire, hát visszaküldtem nőni. Hosszra megütötte a minimumot, súlyban voltak vele szemben nagyobb elvárásaim. Jó sok lehetett a friss telepítésben a kiló körüli harmonika szájú. Akkor már inkább egy szép kárász. Már ha akad! Ma épp nem akadt.