A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (395) Deseda (359) Gombák (220) Horgászat (201) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (101) Kvár (96) Zsömi (96) D.arborétum (76) Kedvenceink (75) Állati (75) Somogyban (74) miEz? (68) tréfás (64) virág (54) "Állati" (52) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2018. augusztus 30., csütörtök

Az elveszett laska története

n
2018.07.16.    Vadása-tó partja
Őrség

Gyakorlatilag az első napunk, első sétája, s máris belesétáltunk egy gombazsákmányba. Belesétáltunk, de nem lett zsákmány.

Hiába lett meg, mert a lányok nem engedték leszedni.
Mondták van kaja elég, eszük ágában nincs főzni, még akkor sem, ha én megtisztítom. Hiába volt bármi érv!

Sok lúd ugye ... még egy akkora "disznót" is mint én.
De kikötöttem, az utolsó napon eljövök
-megígértem a laskának is: - "Jöttömre öt nap múltán számítsatok! Pirkadatkor, kelet felől."

Mentem is! De hiába. A nagy hőség és a vízhiány, hiába a tó közelsége, megölte a telepet. A laska összeaszott, használhatatlanná vált, csak a díszítésnek ott lévő apró taplók virítottak a törzsön.
Azok viszont ehetetlenek. A laska, és vele együtt egy jó leves is, elveszett!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése