Ez nagy igazság! Nem kell mindig ugrálni ... már csak azért sem, mert az avval járhat, hogy később meg, amikor akarnál ugrálni, akkor meg már nem tudsz! Ez akkor igazán borzasztó, ha az ember nem is ugrált, oszt utóbb meg mégsem tud!
Nagyon nagy igazság! Hőn szeretett s imádott nemzetvesztőnk is megmondta már egyszer, hogy is? Nix ugribugri?
Énnekem valahogy így rémlik. Vicces fiú na! Nem elég, hogy egy géniusz, de még vicces is. Rengeteget nyel(r)tünk vele!
Anyám borogass! Hát ő már szegény nem. Meli tud borogatni. De inkább kenőcsözni. Lóbalzsam, Mesterbalzsam, .... meg mit tudom én? Micsoda? Ja! Hogy mi a bajom?
Hát kérem! Bajom egy kisváros Somogy megyében, a Kaposvári járásban. Úgy 3000 fő + áfa. Igazság szerin, helyesen Nagybajom. Na jó! Félretéve a hülyeségem.
A fájások biztosan megzavarták a tisztánlátásom, mert egyrészt visszacsempészek ide politikai vonalat, pedig arra ott a másik blog a ...tükör... (ez volt itt a virtuális reklám helye). Másrészt meg el sem árulom a gondot, csak lököm itt a sódert. Nos kérem!
Beleállt a derekamba a feneség!
Ez úgy szokott jönni nálam, mint derült égből a kormányzati intézkedés. Speciel amikor először éreztem, hogy kezdődik, épp nem csináltam semmi különöset. Ilyen is van. Mármint, hogy épp semmit nem csinálok. Oszt rohamosan romlott! nem a semmittevés, hanem a derekam.
Hamar ki is derült, hiába próbáltam leplezni. A mi a baj rákérdezésre kénytelen voltam bevallani, hogy kurvára fáj a derekam. Melinda mindjárt mondta is, hogy akkor le is veri. Naná! Mert persze!
Ebben az állapotomban egy lepkét sem tudnék a levegőben megforgatni, nem hogy egy bombázót! Nehezet sem! Könnyűt sem! Vadászbombázót sem! Örülök ha engem nem kell forgatni!
De mert minden kezdet nehéz, és minden kezdet magában hordozza a nagy sikerek lehetőségét is, ma reggelre sokkal rosszabb lett! Alig bírtam felkelni!
Mit felkelni? (ez itt a sátáni kacaj helye) Pillanatok alatt kezdtem el teljesen megérteni, és átérezni az emberré válás minden nehézségét. A fáról való leesés már megvolt sokkal korábban, meg a hat hét gipsz is, no de az azt követő felegyenesedés! Volt vele gond! Nem kicsit! Nagyon!
Pillanatok alatt átéreztem, hogy az ős anno, miért nem kapkodta el? Miért is pihent rá az esésre mielőtt megpróbált kiegyenesedni? Roppant egyszerű!
Mert négy lábon könnyebb! Mint az orangután. Amúgy is az a leginkább emberszabású nemde? Szóval úgy mint az orangután! A két mellső végtagot ökölbe szorítani és arra támaszkodva sokkal könnyebb. Nem is értem én ezt az evolúciót! Mi a francnak kellett?
Hát nem egyszerűbb autóval is négy keréken, mint motorral kettőn? De!
A végeredmény az, tökéletesen értem, miért is tartott rohadt sokáig a felegyenesedés!
Bár az s igaz, azt ugyan nem tudom honnét is veszik azt, hogy meddig tartott? Él még tán valaki aki ott volt? Ez az idő kérdés, inkább olyan hipotézis. Vagy az sem. Mert részben sem igazolt.
Egy dolgot, ebben a kérdéskörben, én tudok igazolni a tudományos élet felé. Felegyenesedni sokkal tovább tart, mint leesni a fáról! Higgyék csak el! Ha valaki akkor én tudom!
És hogy most mi van akkor a derekammal? ... Hát fáj! ... Miért? Nem erről pofáztam eddig?
Most az van, hogy itt van Zsömi (ez is a reklám helye) súlyos betegen és négy lábon, én meg néha "négy lábon" ápolom és közben megpróbálom igazolni az emberré válás kezdeti szakaszát.
Hát ez óriási! Amúgy haladok. Pont mint akkor. Néha sikerül, aztán rájövök, korai volt még ez, majd újra megpróbálom ... valahogy így mehetett ez anno. Biztosan nem egyből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése