Balra a bal kézé, jobbra a jobb. Mindenképp az a jobb!
Merthogy úgy kell kinézni egy hüvelykujjnak. Gyárilag.
A másik is gyári, csak az valahol "túlszaladt". És nem jobb! Rossz. Úgy néz ki, egy ideig az is marad.
Tehát így néz ki, és úgy néz ki, holnap, -után, azután, ...után
is majd így néz ki. Remélem. ... Remélem nem rosszabbul.
S miért? Mert nem műthető.
Nem a hüvelyk nem, hanem én nem. Jelenleg nem, és még egy darabig nem. S miért nem?
Azért nem, mert a második infarktusom alkalmából kapott harmadik sztent okán,bizonyos gyógyszerelést nem hagyhatok abba. Azon gyógyszer hatása alatt meg, a sebész nem vállal be.
Egyszerű nem? Nem?
Dehogynem! Ama bizonyos gyógyszert, minimum egy esztendeig nem hagyhatom el, mert ha elhagyom akkor a sztent körül lehet gebasz, ha meg a gyógyszerelés mellett vág belém a sebész, akkor a vérzéssel lehet gebasz. Elvérzéssel.
Ez a púp jóindulatú. Általában én is. Általában. Az érintettek sajnos ismerik a kivételeket. Szóval, egy jóindulatú az ízületből kiinduló kocsonyás bőr alatti gyülemlés.
Lehet vele élni. Nekem kell is. Funkcióban nem akadályoz, csak néha ha rosszul emelek, szorítok, stb.
Jelenleg esztétikailag nagyobb gond, mint a hüvelyk és kéz funkció gyakorlásában.
De mit mond a bölcs? Lesz ez még rosszabb is! ... Mondjuk lehet.
Mindenesetre, bár nem kímélem, azért arra nem vállalkoznék -bárhogy is szeretnék ezt egyesek kiprovokálni-, hogy pont én álljak be a dögösbe és kampózzam, emeljem, majd "vellázzam" konténerbe a busadögöket. Átlagsúlyban húsz kiló per darabban.
Pedig "bezony" mondom, a kardiológiai rehabilitáció és a gyógytorna -és a remek gyógytornász- által elnyert edzettségem fenntartásához, biztosan elengedhetetlenül szükséges lenne pár nap.
Napi néhány tonnát, meg az ízületeket átmozgatni a legjobb foglalatosság.
"Tutti", hogy jó felkészítő foglalkozás lenne a kontrollkatéterezés előtt, szinten tartaná a fizikai állóképességem -tán még növesztené is- és szinten tartaná a "hövelykem" méretét is.
Tán még növelné is! Tán annak nem is örülnék! Biztosan nem!
Mert ha netán nő a mérete, akkor a sebész valamit kitalál és belevág a ...
Műtétbe is, meg az ujjamba is. S akkor neki is oda a nyugalma egy időre, meg nekem is!
Így állunk hát kedveskéim!
Bármennyire is szeretem a Desedát, bármennyire is a szerelmese vagyok, nem én leszek az aki most megváltja a vízi világot -én egyébként nem várom el ezt nyugdíjas hölgyektől sem, meg újságíróktól sem, meg még sokaktól nem- de mert egy a pofáját tartani képtelen "mindig ellenzéki faragatlan fazon" vagyok, ezért a továbbiakban is megfogalmazom a nemtetszésem, ha van.
Ha van! Ha indokoltnak tartom! Ha mondandóm van! Ha kritikám van! Ha észrevételem van!
Ha ötletem van! Ha elvárásom van! Ha tele lesz a tököm! Ha felbasznak agyilag! Ha ...!
Ha tetszik, ha nem!
Ugyanis a helyzet az, hogy én fizetek az ottlétért és egyre kevésbé élvezhetem annak gyümölcseit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése