Pontyban nem, de koiban ez az egyéni rekordom. Fogtam már koit, írtam is róluk anno, de ekkorát még soha.
Megmérni sem mértem meg pontosan, mert nem szerettem volna ha vergődik a fedélzeten. 50 cm+ pár centi.
Nagyon ki kellett fárasztani, mert nem szerettem volna ha tép és benne marad a nagyméretű, kemény amurozó tű. Jó döntés volt, mert elég mélyen akadt, fogó kellett a kiszabadításához. Megszákolást követően ég a vízben kiszedtem a horgot. majd óvatosan emeltem a fedélzetre, addig nem tettem le amíg még párat ficánkolt a merítőben, míg meg nem nyugodott.
Majd egy gyors mérőszalag illesztés, csak a körülbelüliség kedvéért. Azután három kattintás és már vehettem is kézbe. Sértetlen, hibátlan!
Legalább fél percig pihegett a tenyeremen, kipihente kicsit a fáradalmait, a stresszt, újra átjárta a víz a kopoltyúit, feltöltődött, majd lefordult és igen komótosan intett búcsút a farokúszójával.
Jól sikerült a vissza tétele, mert nem elmenekült, hanem ellibbent. Jó vizet aranyhal!
Beautiful capture.
VálaszTörlés