Hatalmas, öreg tölgy az erdő sarkán. Andocs után, nem messze a bejárótól, ahol a valamikori kapolyi honvédségi bázishoz kellett lekanyarodni, a bázis előtt a lakótelep a műútról is látszik.
A tölgyfa mellett egy írott kopjafa, a fa törzsén képek, keresztek, rózsafüzér, csokrok.
Képesfa, vagy Mária-fa. Régről, nagyon régről maradt népszokás, legfőképp somogyi.
A természet, a hit az ember kapcsolata.
Hányszor, de hányszor jártam ezen az úton? Hogy nem vettem eddig észre? Andocs felől a Balaton irányába könnyebb észrevenni, mint fordítva. Erdő széle, majdnem sarka s mégis takarásba annyira, hogy könnyű elsuhanni mellette.
Bár én részesültem a keresztségben, van is valamiféle hitem, mert hiszek dolgokban, de az én hitem nem igényel templomi fohászokat és papok előtt elmormolt imákat, térdepelést, kereszt viselését és efféle külsőségeket, azért örülök, hogy rábukkantam, megcsodálhattam, megörökíthettem és továbbadhattam.
Vándor, ha arra jársz, hát állj meg egy pillanatnyi megnyugvásra, megbékélésre!
A fotók a: Somogyban címet viselő albumomban találhatók meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése