Eső kellene már. Egy szép lassú, permetező, szemerkélő ámde kiadós áztató eső. A gombáknak is víz kell.
Eső híján persze megteszi a harmat is. Ahol keletkezik, kicsapódik s életre kelti a spórákat. A talajharmat életre hívja őket, a felszíni pedig növeszti.
Eső híján is felélesztett számos fajt, fogyaszthatót s mérgezőt egyaránt. Számos bimbós pöfeteget találtam, de azt én nem gyűjtöm. Nagy őzlábból már nem volt olyan sok, de akadt. Szépen kinyílt csak az a kettő, gubó azért több is. Utóbbit amúgy is jobban szeretem. Szép számban voltak a csiperkefélék is, de már lebarnult lemezekkel. Lekéstem őket. Otthagytam mindent spórát vetni.A "mesegomba" igazi nevén a légyölő galóca mindenfelé piroslik ahol a harmat keletkezik. Terem rogyásig.
Közismert gomba, köszönheti a színpompás megjelenésének. Mérgező. Ritkán okoz súlyos mérgezést, egyes északi országokban el is fogyasztják a kalapbőre lehúzása és alapos kifőzés után. Én ezt kihagyom. Minek? Van ami macera és kockázat nélkül is fogyasztható és ízletes.
Az a sötétbarna, majdhogynem fekete csoport a sárga kénvirággomba. Megvénült. "Belefeketedett a méregbe", meg a vénségébe. Jobb békén hagyni. Erősen mérgező s amúgy sem jó ízű, keserű. Kellemetlen illatú, epeízű. Ki a francnak kell? ... Nekem, mert fotogén. De csak arra kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése