Látjátok Vukot? Ott van a kis ravaszdi a nagy fűz alatt a bokros szélén.
Ha nem fehér mellényes, tán észre sem veszem.
Kocsival mentem a parton, s mikor itt elhaladtam visszapillantottam. Visszapillantattam, mert esztendeje, mikor Zsömivel jártam ki, ez volt az egyik helyünk ahová beálltam, és ő békével élvezhette a napsütést.
Itt voltunk utoljára is. Ide álltam be, s meséltem neki.
Azóta nem álltam be oda -azt hiszem többé nem is fogok-, csak betekintek ha arra járok, akár vízen, akár a szárazon.
Persze, hogy az én szemem megütötte a vörös és a fehér kombinációja! Fehér mellényes kis vöröske. Túlszaladtam. Megálltam. Visszatolattam. Legnagyobb meglepetésemre megvárt. Megvárta, hogy leengedjem az ablakot, előkaparjam a mobilt, bekapcsoljam, rátartsam és lőjek két kockát. A másodikra már bemozdult, az sajnos homályos lett.
Megvárt, és csak bámult rám, egészen addig míg a gépet rá nem emeltem.
Vándor! Ha kis ravaszdiként kellett újjászületned, hát többé ne gyere elő! Bujkálj! Légy ravasz és óvatos. Sokkal óvatosabb, sokkal ravaszabb mint nagynevű elődöd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése