Pergetni voltam kint. Felmentem egészen az Aszalói ágban lévő kikötőig. Mellesleg megjegyzem, hogy a régi, beszakadt kikötőt elbontották, és építettek egy újat.
Kisebbet ugyan, de új, stabil és jól is néz ki.
Visszafelé jövet jutott eszembe az öreg fűz amin már találtam anno laskát. Felkerestem s nem hiába. Most is termett.
Végszóra mentem, mert a hirtelen megemelkedett vízszint már elérte a termő ágat, a fa is rengeteg vizet szívott fel s hát a kalapok is. De ez csak az élettartamára nem jó, fogyaszthatóságát nem befolyásolja. Elpárolog pároláskor. Úgy is lett. Egy nagy fej vöröshagyma alá, s míg az megpárolódott addig felszeltem a kalapokat. Csíkokra. Szemre, majdnem úgy néz ki mint a pacal.
A laska az a fajta gomba amit talán az idők végezetéig lehet párolni s akkor is vannak rágós részei. Ahogy közelítenek a lemezek a tönkhöz annál szívósabb.
Azért megkészült. Végezetül, kevés őrölt paprika adta a színt s kész.
Tudom, a laska nem egy nagy durranás, hisz minden bolt teli van vele. Viszont ez más. Ez nem rothadó szalmán nevelkedett, hanem fűzön a természetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése