Somogyaszaló felőli ág vége
Egészen a falig ... a nádfalig. A "végeken".
Éveken keresztül jártam, jártunk oda fel. Az öreg fűz még él, az volt a kedvelt kikötőhelyünk.
Akkoriban még a kikötőhelyünk is ott volt az ágban, közelebb volt a vége és még nem volt kíméleti övezet, nem borította be szinte az egész vízfelületet a vízitök.
Azután, hogy leköltöztünk onnét a Joker kikötőbe, fedett lett a vízfelszín ,nehezen járható, és a szaporodási időben kíméleti terület is lett, már ritkábban jártunk fel, és ha igen akkor sem a "falig". Ideje volt végignézni, egészen a nádfalig, a nádfalban megbújó kis öbölig. A negyedik képkockán, épp az öbölbe siklok be a csónakkal, látszik a csónak orra. A második fotón, nagyjából a madárles magasságából, az ág vége látható, a harmadikon pedig a nádöbölből tekintek vissza a fotóval. Madárles! Vadkacsát nem számítva, belőlük is csak kevés, szinte madarat sem láttam.
Ha a szél nem fúj, vagy hal nem csobban, hát csend van most a végeken. Nagy csend.
(A fotókat, és több más fotót is: a Deseda tó II. albumban tekinthetitek meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése