A lányok pont visszaértek a tíz kilométerükről, én pedig épp végeztem a kikötéssel.
Pakoltunk be a kocsikba és induláshoz készülődtünk amikor bejelentkezett Pöti és Vilmácska.
Vacsoraidő a kis Manónak. Együtt eszünk újabban.
A COVID-19 "mittudomén" hányadik napja? De ugyebár nyitottam egy új időszámítást is, és akkor a kijárás korlátozásának "mittudomén" hányadik napja? Mint már mondottam, tudhatnám, hogy hányadik, de pont nem érdekel. Attól nem telik gyorsabban ha számolom, sőt!
Ő eszik, én pedig szurkolok hozzá. Engem biztosan nem vennének fel a dumaszínházba, ő pedig az életben nem fog evőversenyt nyerni. Nekem nincs akkora dumám hozzá, ő pedig soha nem fog 74 főtt kutyát megenni tíz perc alatt.
Azért csak elvagyunk. Néha be is jön és megvacsorál.
Most viszont jókor lett a hívás. Együtt volt az összes öreganyja az összes öregapja és egy képernyőre kellett rendezni a bandát. Na ehhez kellett az ideiglenes szelfibot. Vagy inkább kamera állvány?
Inkább bot, mint állvány, mert ennek is csak egy szára volt nem három.
Csak egyszer esett le a telefonom míg sikerült rögzítenem is és a szöget is eltalálni ahhoz, hogy mind rajta legyünk a képen. Ráadásul úgy, hogy a köztünk lévő távolság is nagyjából megmaradt.
Kicsit messzebb kellett állni hozzá a kamerától, de azért Vilmácska mindnyájunkat felismert és mindnyájunknak nagyon örült is. ... Hát még mi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése