Csúnya affér egy csuka miatt

2020.09.13. Deseda

Azért mentem ki, mert 13-a volt. Szerencsét hozó szám. Szerencsét is hozott, bár volt egy kisebb kellemetlenség is benne.
Kezdem a szerencsével.
Bár harcsára mártogattam, csukát adott a víz.
Nem is kicsit. 62 cm és 2,8 kg. Díszes példány. ... A csuka is. ...Sztori:

Aki jobban ismeri a Deseda tavat, ismeri a 67-es út hídját is. Szeretek ott mártogatni, pergetni. Akadt ott már az évek során mindenféle ragadozó. Mások is tudják ezt, sokan kedvelik ragadozóra.

Maga a híd három átjárós, a középső széles és betonfalak közti átjárás, a két széle, a két part felé eső, keskenyebb. Leálltam a Joker-öböl felőli vízen pergetni, van ott pár jó akadó.
Észrevettem egy úszót a jobb oldali keskeny vízen, de nem a híd alatt. Azért a híd alá nem is dobtam, fő a békesség, csak az öböl vizére.
Az úszó tulajdonosa az út túl oldalán horgászott, nem az öböl felől.
Mert hal nem jött, hát besiklottam a betonfalak közé, a széles, középső járatba, és megmártogattam a falak mentét. Ez egy csendes módszer. Észre sem vették a "sporik". Azt sem amikor a csukát megakasztottam, a kiemelését már az öböl vízén végeztem el, jó tíz méterre a hídtól.
Onnét kezdve folyamatosan hallottam a hangos átkozódásukat, mint kiderült ketten voltak. Egy pár. Illenek egymáshoz. Nem részletezem, hogy miket mondtak, de nyilvánvaló volt, hogy rólam beszélnek, nem épp a szeretet nyelvén, és egy idő múltán ment fel bennem is a "pumpa".
Közben, bedobtak egy úszót is a "hajójáratba". Pont középre.
Mindig is igyekeztem a parti horgászokat nem zavarni, ezért nem mentem át a híd alatt. A szabad keskeny átjárón sem. Pergettem a híd felém eső részén, nem dobtam a híd alá.

Akik ismernek láthatják sokszor, amikor tolatva közlekedek a csónakommal. Nem azért teszek így, mert nem tudok evezni. Akkor látom a magam előtti vízterületet, s túl azon, hogy így keresem a hal nyomát, látok mást is. Pont ezért, a szűkületben, a hidak alatt, szinte mindig így megyek át. Épp a héten szólt rám a partról, a szűkületben, egy korom béli sporttárs -ő tényleg az- "már azt hittem ez a csónak csak hátramenetben tud menni."
Nem fényezem magam, de ez így van. Igyekszem tekintettel lenni másokra is.

Eltartott vagy fél órát mire bevonták középről az úszót, közben hallgathattam a szidalmakat. Nem higgadtak le, Gondoltam most már szabad az út, hát átmegyek.
Ahogy kibukkantam a híd alól "nekem esett nagysága". Amúgy magyarosan osztotta a szép szavakat.
- "Ugye baszdmeg! Ide etetünk, te meg kifogod előlünk a halat!
Csukára etettek. No persze. Szó szót követett és nekem is eldurrant az agyam. El, mert kiderült, hogy azt sem látták hol akasztottam a halat, és a többi történést sem. Csak nyomták a verbális erőszakot.
Hát nem!
Kinőttem már azt a kort, amikor minden alpári tahó rajtam köszörülheti a nyelvét.
Bár inkább úgy mondom, soha nem szíveltem. Fiatalon a forrófejűségem miatt nem, később a tapasztalatom miatt nem, most meg már a korom miatt sem.
Én értem, hogy ez a társadalom erősen kezd mentálisan korcsosulni és emiatt egyre többen menekülnek a verbális erőszakba. Jobb esetben csak oda.
Azért mondom, hogy jobb esetben csak oda, mert az is elhangzott részükről, hogy majd fejbe dobnak ólomnehezékkel. Csak ügyesen, mert ha túlélem ... márpedig túl fogom!
Rossz hírem van.
Ahogy a verbális erőszakot nem tűröm el, úgy a fizikait sem fogom. 98 kg-ot nyomok, és egy kedves ismerősöm szerint, én vagyok az utolsó olyan csónakos aki még evez. Sokat evezek. Meglátszik a karomon is. Ha megdobnak kővel ... én nem fogok elmenni kenyérért.
Nos végezetül, ami jellemzi őket:
- "Ide jössz, kifogod a halat és visszateszed! Micsoda dolog ez baszdmeg?"

Továbbra is tiszteletben fogom tartani a parti horgászokat, ha gond lesz velem -mert lehet, mert biztos nem mindig látok mindent, főleg ha háttal a menetiránynak evezek- tessék szólni, de nem bánom a köszönést, a megszólítást és a tisztes hangot, stílust.
Én a horgászatot, a Desedát, a csónakozást, a vizet, a természetet  kikapcsolódásként, nyugalomként használom és elvárom ennek tiszteletben tartását. Aki arra vetemedik, hogy ott engem ilyetén fogadtatással felidegesít, az ne számítson tőlem kedvességre.
Végszónak, mint fentebb már mondtam, igyekszem tekintettel lenni másokra. Nagyon nem szeretném ha erről le akarnának egyesek szoktatni! Jó nekem így, legyen jó másnak is!