A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (394) Deseda (355) Gombák (219) Horgászat (200) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2020. szeptember 2., szerda

Elmúlás

2020.09.02.

A vargánya halála. A pusztulás, elmúlás öt pillanata.
Leírhatatlan a dögszag ott, ahol öt ilyen állapotban lévő óriás gomba bomlik.

Néhány nappal előbb kellett volna rájuk bukkanni.

Mint ahogy erre az óriáspöfetegre is. Egymagában lapított a mellig érő csalánosban, hiába csípettem magam, nem találtam párját. Legalább az ízületeim rendben lesznek, állítólag jót tesz neki a csaláncsípés.
Engem nagyon nem zsibbaszt, mert kezelni sem kell a csípés helyét, hamar elmúlik. A teának valót is puszta kézzel szoktam gyűjteni.

A kis kitérőm után vissza az óriáshoz. Minimum kilós fogás lett volna ha idejében találom. Sajnos a spanyol csigák -hemzsegnek az erdőkben- alaposan összerágták, de ez lett volna a kisebbik baj. A belseje is odavolt már.
Ez a nap nem a nagy és egészséges gombák napja volt. Ottmaradtak szaporítóanyagnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése