Nagy buli "vót"

2020.11.08.

Kaposvár - Budapest - Kaposvár

Vilmácska születésnapja
Korán indultunk, időben akartunk felérni. A pandémia miatt, menni s jönni, de azért maradjon kis időnk együtt is.
Maszkos buli. Ezt is megértük idősebb fejjel.
Reggel hatkor már gurultunk. Minden oké, minden a helyén, Minni torta, ajándékok, etcetera, minden működik. Csak az a fránya köd. Néhol akkora, hogy vakvezető kutya kellene a kocsi elé. De nincs. Azért a szekér halad a lovak szépen duruzsolnak.
Az autópálya már jobb, ritkul a köd. Siófok magasságában jön az első nemszeretem dolog.

Kettőt rúg a fordulatszámmérő azután kifekszik. Hogy a rohadás érné utol, úgy egy hete csináltam meg. Pár kilométert ha haladunk és kiviláglik az ABS hibajelző. Noffene! Mechanikus ABS. Mi ez? Fékellenőrzés, fék van. Szinte percekre rá kiviláglik a légzsákok hibajelzője. Mi a szent szar?
Akkor kezdünk el azon agyalni, hogy mikor kivettem a műszerfalat a fordulatszámmérő, meg a rádió miatt, tán eltoszhattam valamit? Én elvetem, van egom, Meli nem veti el.
Még időm sincs az indokolásra amikor kivirul a töltés hiba a töltésrendszerben. 

Áááá! Szóval innét csicsereg az ékszíj. Egy ideje valóban szólt néha a szíj, pedig vadi új, de ugye attól még töltésnek kell lenni, legfeljebb elégtelen.
Arra jutok, nem tud a "mini Paks" annyit termelni mint amennyit fogyasztunk és kiette az aksiból a szuflát. Részint mert közben Székesfehérvár közelebb került mint a mögöttünk lévő Siófok, meg amúgy megfordulni autópályán nem lehet, hát térdre imához!
Az ima mehet, de nem segít, a térdre meg nem megy, mert ahhoz meg kellene állni. Majdnem sikerül is. Elkezd a motor rángatni, nem húz. Dadog. Közelg a "végóra"?
Majd húzni kezd ismét, a sok "pipics" miatt meg olyan a műszerfal mint a karácsonyfa.
Kétszer is végig ellenőrzöm, hogy hol egy új világosság, mire észreveszem, hogy nem világít a gázrendszer ledsora. Az ugye kiesik a látótérből, másrészt világot kerestem nem sötétet.
Szóval ez volt a dadogás. Kikapcsoltak a relék, nem adott gázt, átállt benzinre. Fő, hogy megy.
Fehérvárnál kiállok a Auchanhoz, akkor veszem észre, hogy nincs már irányjelző sem.

Szóval a verdánk olyan, sorra kapcsolja le a fogyasztókat, de a szíve dohog. Remek egy gép.
Egy ideje arra gyanakszom, leszállt a szíj. Az ugye javítható, ha van. De nincs. Viszont nem is kell, mert nem szállt le. Na ez vezetett félre később.
Tekintve, hogy Budapest már sokkal közelebb van mint Kaposvár, hát veszünk egy aksit az Auchanban ha lesz és tűz tovább. Budapesten meg csak megfeszíttetem valakivel a szíjat.
07.30 van de a "kokasos bolt" csak nyolckor nyit. Elúszott egy bő óra mire bekerült az új tápforrás a pészmékerhez. Minden azonnal helyre is állt. Gond nélkül hasítottunk Budapestig.

Fehérvártól Békásig nem szopott ki az akkuból annyit, hogy ne maradjon a varázsszem zöld. Na itt kúrtam át magam! Mert ez a táv azt feltételezte nekem, hogy van minimális töltés, tehát ha a kimerült aksit is feltöltöm, hát a kettővel simán visszajövök majd Kaposvárra. Nyilván majd cserélni kell megint.
Azért sem volt alap nélküli vágyálom, mert már volt ilyen utam és akkor is Budapestről Samarával jöttem akkor haza éjjel, esőben két aksival. Ha egyszer sikerült ...

Igazán kalandosan indult szülinap lett.
Vilmácska egy rövid ideig "pöszén" nézett a maszkok miatt, de mert nem ismeretlen neki, és mert roppant okos, no meg nagyon szereti a mamát papát is, hát nem tartott sokáig.
Volt nagy-nagy örömködés.
Ajándékozás, játék, ebéd, délutáni szunya, kis játék és már húzhattunk is el. Sajnos ez ennyi ideig volt.
Sajnáltam az elvesztegetett egy órát, azt viszont a végén hozzácsaptuk és csak du. négykor indultunk el.

Persze szerelőt sem találtunk -míg Vilmácska aludt próbáltuk- de vasárnap lévén a fű is csak muszájból nő. Mindegy. Varázsszem "ződ", másik aksi töltődött úgy öt órát (amúgy az kevés), irány az ég alja, a  lenyugvó nap után. Ha sietünk, nem lesz ideje "lebukni". Lett. Sietni sem tudtunk.
Budapesten hétvégén nincs zöldhullám, többször tapasztaltamm minden egyes lámpánál perceket vesztegeltünk. Ment az időnk, meg a delej az aksiból. Még Székesfehérvár előtt ki kellett állni egy pihenőbe, mert erősen jöttek a már ismert előjelek, és csere. Lejutottunk az autópályáról, a gyorsforgalmi régi szakaszán már a sötét mellett megvolt a köd is. De azon még átjutottunk.

A gyorsforgalmi új szakaszára már nem mertem felhajtani, mert ott nincs autónyi padka, csak 3-4 kilométerenként van kiálló, ott megállni éjszaka, pláne világítási zavarokkal, szerintem maga a halál. Lementem a régi 67-esre. Ami hol régi, hol meg átcsap szervízútba. Így oszt nem ismerem úgy ahogy kellene. Esküszöm, ha meglessz a generátorcsere, hát végig járom mindkét oldalon. Nem részletezem túl. Több cserével, mivel a levett aksi álló helyében pihenve egyre kisebb kapacitásra tudott regenerálódni, Mernyeszentmiklós és Mernye köztig vitt el.
Ott kapitulált mindkét áramforrás és én is. Az út ezen része véget ért.
A szervízúton, M.szentmiklós után úgy 3 kilométerrel. Mentés kellett.
Szerencsénkre Ferenc öcsém ráért velünk bajlódni, eljött, bikakábellel az ő generátorával kicsit megnyomtuk az aksim és saját lábon visszavágtáztunk M.szentmiklósig.
Ezzel a generátoros rásegítő töltéssel végül is a hátralévő tán húsz kilométert le tudtuk volna nyomni, ha nincs tejfölnyi sűrűségű köd. Így aztán a kocsink ott hagytuk, az aksikat velünk együtt hazahozta Feri és hétfőn délután visszavitt a kocsiért. Simán hazarobogtam a varázsszemessel.

Most van két aksim, egy időpontom az autóvillamossági szerelőtől, egy megrendelt generátor és a remény, hogy csak a generátor szarta el magát. Az sem lesz "ócsó".
Ne felejtsem el, meg egy nagy kaland. Bulis egy szülinap volt, már ezért sem fogjuk elfelejteni.

Másért sem, de ezért sem.
Ez volt az első eset, és az első autónk, amelyik úgy meg tudott szívatni, hogy nem értünk vele haza. Nem sokon múlott.