A szülők, szép nagy félkörös íven kerültek meg engem és a horgászállást.
A kicsik addig elkeseredetten sipitoztak a balkézre eső nádasban.
A felnőttek az ív végén bevették maguk a jobbra eső nádba, és eltűntek annak mélyén. Nem is jöttek ki, hiába sírtak a kicsik.
Néhány percbe tellett mire előkerült a bátor, átviharzott előttem, és utat mutatott a többieknek. Kis idővel utána jöttek is.
Előbb egy, majd még kettő és további kettő a vízen.
Egy viszont maradt a baloldali nádban. A sírás hangja alapján úgy vélem, csak egy. Nem is jött ki.
Eltelt bő egy óra, abbahagyta a sipítozást, csend lett, de nem jött ki, nem ment át. Amit furcsállottam, hogy a szülők sem hívták, nem hallottam a hangjukat jobbról, de a kicsikét sem. Nem is jöttek érte vissza, más madaraknál már sokszor láttam, hogy visszatértek az elveszettért és addig is adták neki a hangjelzést. Otthagyták mint eb a sza...harát.
Nem tudom, náluk meddig szokás az aktív csibenevelés, de azt a kicsit most vagy elfeledték, vagy kitaszították, vagy már eljött az önállósodása ideje?
Estig sem jöttek érte vissza és a kicsi sem kezdte újra a sírást. Beletörődött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése