Az éjszakai hajsza folytatódott. Mérsékelt sikerekkel.
Az aranyhal még világosban látogatott meg, s mint később kiderült esze ágában sincs teljesíteni bármiféle kívánságot. Visszaél a kivételezett helyzetével, fütyül a protokollra, hisz amúgy is vissza kell engedni.
Az idei esztendőm az "aranyhal éve" címre hajt, ő már legalább a harmadik, s talán a legkisebb? 45 cm-es nyurga jószág, a súlya meg annyi amennyi. Én bíz nem mértem meg.
A fotókon pedig, a világosban érkezés -szép vadregényes hely- majd a már reflektort igénylő sötét. Már a kék hold is elcsavargott valamerre, nem sokat világosított a környékemen. Sajnos a panorámába belelóg a kocsi segge, de azt hiszem mindenki jobban járt vele, inkább mint az enyém.
Az első éjszaka vendége a harcsácska a másodiké a brekusz.
Már persze ha nem számítom a rengeteg apró kis bogarat, a villámgyorsan cikázó denevéreket, a menetrend szerint és szabott útvonalon közlekedő vízi pockot, és a láthatatlan nádi, bokros és egyéb matatókat.
A "szerencse hozó" aranyhal villantott nekem egy 46 cm-es harcsafiókát. Óriási! Az is a süllőzőt szívta fel.
A helyzet az, hogy ismét két éjszaka ahol csak az biztos, aranyhal van de aranybánya az meg nincs.
A béka? Az meg addig merevedett a tuskó mellett míg a fejlámpa sugarában sütkérezhetett. Ahogy elfordultam már el is illant hangtalan. Éjfélkor meg én is. Versenyt morogtam az 1600 köbcentivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése