Egy hónapja.
Kék volt az ég, verőfényes napsütés, langy meleg.
No és az ott az égen egy gépmadár, ami nem permetez -nem, az a csík az nem chemtrail- hanem kondenzcsíkot húz.
Elhúzta a csíkot, mint ahogy azóta már a hónap is és vele a napsütéses jó idő is.
A napvilág éjsötét madarai az alkonyi égen és tükörképük a tó vízén.
Lármás varjúsereg amint hangosan kavarogva keresik a nyugvófát.
De az is lehet, hogy ez náluk valamiféle estbéli szertartás, mert minden este eljárják a lebukó nap utolsó fényénél a hangos keringőt.
Sokszor néztem a kavarodást s hallgattam a hangos rikácsolásuk, ezért mondom, nem átvonuló sereglet hanem idevalósi kolónia.
Zajos, sötétkabátos sereg. Fekete sereg.
Hogy kormos avagy dolmányos? Meg nem mondom a sötétben, azt viszont látom, nappal keverednek a szántókon.
Az estébe nyúló peca szokásos fényei.
A horgászállást és a botokat megvilágító reflektorom fényében némi növényzet, fű és sás, nád és a kék kontrollfény.
Ha a kékség villogóra veszi akkor lassan lehet pakolászni.
A másik fotó a másnapi napnyugta kevéske fénye.
No azt már meg nem mondom, hogy akkor is pecaest volt avagy csak úgy? Meglehet, csak úgy.
Ritka látványosan izzó naplemente volt akkor is.
A kép messze nem adja vissza. Mert ugye messze volt a fotó meg telefonos.
Nos, tán az lehetett az elmúlt időszak utolsó látványos napnyugtája, mert azóta csak esik és esik.
Néha megpihen, majd esik. Lehetne már hó is belőle! Vajon vált vagy marad a cuppogós sártenger?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése