A majd két napos havazás, ami után nem sok hó maradt mert közben olvadt is, átváltott előbb havas esőbe, később esőbe. Maradt utána kevéske hó, sok víz, nagy sár, megjött a szél, vele a kellemetlen nyirkos hideg.
A "legszebb" idő kis pecára.
A szélben legalább mozog a karika ha már a hal nem húzza.
A hó a víz a sár a szél a hideg pedig, mind-mind a katona barátja, mert hátráltatja az ellenséget.
Egészen konkrétan szinte senki.
Parti pecást míg a szemem ellátott -az pedig nem kis távolság az új szemüvegemmel- egyet sem szúrtam ki.
Két csónakos pergető verette csak a vizet a tó közepén.
Biciklisek sehol, sem ámokfutó sem normálisan kerekező.
Futó sem birkózott a széllel s a magányossággal.
Sétáló is mindössze egy ifjú hölgy ki élvezte a telet.
Pontosan olyan nekem való volt a part, nem lett tömegiszonyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése