Nyár és ősz

Itt lent, a víz szintjén nyár van. Nyár, a verőfényes napsütésben. A reggelek már hűvösek, mint őszelőn, a nappalok meg melegek, mint nyárutón. Küzd a hosszúra nyúlt kettősséggel a megzavarodott vízitök is.
Virágzása június-augusztus hónapokra esik, de most újra virágokat bontott.
A régiek már szirmaikat vesztették és beérett a termése is. Ezek az új virágok már biztosan nem hoznak termést. Ezeket elviszi az ősz. A vízitök pompás, sárga ajándéka a hosszú nyúlt, kellemes melegért. A vízitöké, a nyáré, a természeté. Nekem, neked, az ősznek, .... mindenkinek.

Fentebb kicsit, már mutatja magát az ősz. Küzd még a nád és a gyékény zöldje a száradással. Zöldellésre sarkallja a kellemesen meleg levegő, de száradásra inti az éjszaka hűvösét már megőrző víz. Küzdenek még az erdő fái is. A közelgő őszt leheli már a hűlő talaj, ami a lombkoronák alatt már nem veszi fel a a nappal melegét és sokáig ontja az éjszaka hűvösét a roppant víztömeg is.
Meleg s hűvös. Nyár s ősz. Nyíló virág s már zörgő nád. Zöldből, lassan átszíneződő lombkoronák.
Még együtt száll a szitakötő és az ökörnyál.
Még repül a lódarázs, de már csak délidőben és már nem száll le a vízitök levelére szomját oltani. Neki az ősz a vég.