Velünk volt ... (†)

Velünk volt ő is, és most elment.
Velünk volt évekig, velünk szolgált. Egy volt köztünk, egy volt közülünk. Híradó szakember volt a seregben, híradó szakember a volt rádiótechnikai századnál.

XXIII. Katonazenekari

Régi saramból sikerült egy keveset ma lepucolnom.
Régi saram, hogy az aktív szolgálat odahagyása óta minden ilyen jeles eseményre készültem odaérni s persze mindig máshol lyukadtam ki. Már égett emiatt a pofám!

Bajtársi találkozó

Bajtársi találkozót tartottunk ma. Sok-sok év után, újra a volt laktanyánk kerítésén belülre kerültem, kerültünk, mi a hajdan volt légvédelmiek. Mi, a valamikori Légvédelmi vezetési Század dolgozói és a valamikori hadosztály Légvédelmi Főnökség dolgozói.

A sors könyve ... (†)

Úgy tartják, a sors könyvébe minden meg van írva előre, mindnyájan be vagyunk írva már születésünkkor.
Ha így van, hát a könyv lapjait nem tintával írták meg, hanem verítékkel, könnyel, vérrel!
A sors könyve. Mennyi jut belőle nekünk? Egy fejezet? Vagy csak egy bekezdés? Vagy kis szakasz?
Nehéz egy olvasmány. Megíródik a történetünk előre, majd bekerülünk a történetbe s nem tudhatjuk ... Meddig? Hol lesz vége?
Bárki is írja a sors könyvét .... kritikával kell illetnem.

Egy árny a múltból (†)

Egy árny a múltból, a múltamból. Sajnos már csak egy árny.
E hónapban, immár 14. éve, hogy nincs e földön.
Tizennégy év!
Már elmosódik az arc az alak, már fotó kell hogy kiélesedjen. Már egy árny a múltból, a rég múltból.
Nagyot kell ugranom az időben. Vissza, 1981-ig.

Viharban (†)

Valahol,
"Lenn az alföld tengersík vidékin"

Hirtelen jött a vihar.
Hirtelen és iszonyatos erővel! Úgy hajtotta meg a sudár teleszkópárbocot mint kocsis az ostornyelet.

Az utolsó ösvényen (†)

Egy hete.
Pont egy hete lépett az utolsó útra.
Hirtelen, gyorsan s váratlanul.
Hány évig is tapostuk együtt a "hadi ösvényt?" Majd tizennégy.
Hány gyakorlaton voltunk együtt?
Évente legalább három nagyon.
Télen s nyáron egyaránt.

Egy ember volt ... (†)

Nem született katonának. Mint oly sokan mások sem. Talán én sem. Mégis a sereget választotta, s talán már a választása is hiba volt. Nem vált a vérévé a szolgálat, nem vált a hivatásává, foglalkozásként űzte. Nem felrovom, ez nem vétek, úgy is lehet művelni. Még jól is. Elég hosszan művelte, elég jól.

Egy régi, régi...

Ez egy régi kép, régi történet és egy régi elmaradás. A képet 1985-ben rajzolta Molnár Róbert rajztanár, kivel rövid időre összehozott a sors és a sereg. Kis időre kollégák lettünk. Nem én lettem tanár, hanem ő lett katona!

Egy hiteles ember (†)

Négy hónapja már, mikor igéretet tettem, felidézek egy történetet arról a kiváló emberről, kiről igen nagy tisztelettel beszélt hajdan volt sofőrje is Árpi.
Elérkezett az ideje!

Be nem töltött...(†)

"Tudjátok mikor nekikezdtem ennek a blognak feltett szándékom volt, hogy nem írok a seregről. Nem volt ennek semmi különösebb oka, csak más tartalommal képzeltem el. Aztán írtam több bejegyzést az életemről, s már akkor kezdtem belátni, elkerülhetetlen lesz. Huszonöt évnyi indoka van, eddigi életem csaknem fele! Igazán sajnálom, hogy így, ilyen szomorúra sikeredett a kezdet. Sajnos lesznek, kik korábban távoztak és csak később fogok megemlékezni róluk, mert megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. Ők mikor elmentek még nem írtam, vagy még kitartottam eredeti elképzelésem mellett.

A harang ütése (†)

Szeretem az évszázados templomi harangok hangját. Rendszeresen, messzeszólón hangzók, bongásuk általában megnyugtató, mert tudom régtől valón szólanak és még évszázadokig fogják hírdetni az örökkön-örökkévalóságot.
Általában megnyugtató!
Mikor a temetőben állok, egy ravatal vagy egy sír előtt, magányosan vagy a gyászoló tömegben -egyikeként az emlékezőknek- és a belül "doboló vihart" próbálom lecsendesíteni... akkor üt a harang! Első szavára, nagyot üt! Üt az elhunyt lelki üdvéért és nagyot üt a belül dúló viharra!

Kapu a ....

Még most is a címen gondolkodom! Mert hová vezet, vagy mutat ez a kapu?

Csapatkarjelzés

Ennek a bejegyzésnek az adta egyik apropóját, hogy kutakodás közben rábukkantam egy könyvajánlóra. A másik egy ígéret.

Szomorú SMS (†)

Rövid üzenet! Rövid, de szomorú! Tegnap reggel jött és csak annyi állt benne: Meghalt a ....!

A zászlós (†)

Egy kései köszönet!
A fiatal katonára nem várt egyszerű feladat. Nem megoldhatatlan, de nem is egyszerű. Parancsot kapott, hogy készüljön fel őrszolgálat ellátására és mint leendő őrparancsnok tevékenyen vegyen részt az őrség tagjainak felkészítésében is. Az alegység ahol szolgált csak nagyon ritka alkalmakkor adott fegyveres őrszolgálatot, leginkább ha besegíteni kellett.