Újra a hegyen ( a szelfi ritka)

2024.01.02.  

Ritkán csinálok szelfit -de most kínálta magát a helyzet-, ami ismét csak sokáig lesz az utolsó.
Kínálta magát, hívogatott a mohás, kényelmesre levelezett nyugvókő és ahogy belefészkeltem magam, hát belém fészkelődött a szelfik kisördöge is. Akár egy pello fotel csak épp nem ringott.
Adtam magamnak és az új túrabotnak egy percnyi pihenőt, félúton a hegynek fel. Addigra kaptattam már felfelé egy ideje pedig a java, a neheze még hátra volt.

Már ott s akkor láttam, hogy lefelé menet, úgy félúton rámsötétedik majd az erdő. Úgy is lett. Nyálkás talaj, vizes falevelek alatt rejtőző kövek felfelé sem könnyítették a járást, lefelé viszont már bokafenyegetők lettek.
Életbe lépett a lassabban járj tovább ép elve.
Jó kis túra lett. A felfelé öt kilométer lefelé sem kevesebb.
Nos hát, égett a bennem rekedt újévi malac zsírja