Visszajött az ősz. Most minden jelével.
Kellemes langy levegő, lágy neszek, csöpögő nedvesség, köd, visszafogott élet a természetben.
Szemerkélt az eső. Nagyon gyengén, nagyon csendesen. Szemetelt, szitált. Bekopogott a sötét is, szürkülettel jelezte jöttét, vele megjött a pára a köd. Nem sokkal rá ki is szorult a természetes fény. Nem sok tér maradt neki. A felhőréteg nem engedett be sem csillagot, sem a holdat.
Egy-egy diszkrét loccsanás, egy-egy halk roppanás, pattanás.
A szitáló esőt is alig-alig érezni.
Lassan véget ért a nap. Lekerült a szerszám, felkerült a fejlámpa. Kis élvezet a csendnek, rövid és diszkrét edzés az érzékszerveknek, nyugtató az idegeknek. pillanatfelvétel a színekkel. Irány vissza. Át az erdőn. Nyugiban, figyelmesen mert csúszik minden. Halat nem kell cipelni, csak a szerszámok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése