Élet s halál

Szádvár felé menet készült ez a két kép, amit most megosztok veletek. Érdekességük, hogy a vár felé vezető út első és utolsó felvételét mutatom.
Még alig léptünk a hegyet sűrűn borító erdő talajára, mikor az árokparti fűben észrevettem ezt a fiókát. Fészkét már elhagyó, de még röpképtelen feketerigó fiókának nézem. Valamiért a farktollait elhagyta ugyan, de életben maradt s ez a lényeg. Az természet megmutatta az életet.

Már lefelé jövet -másik úton jöttünk le, mint mentünk felfelé- bukkantunk erre a fának támasztott fakeresztre. Valami jobb érzésű ember támaszthatta fának a kidőlt és a bevésést már gyengén olvasható kikorhadt öreg keresztet. A felirat szerint Tégely Jánosnak állított emléket.

Emígy olvasható:
                       "Tégely János védkerület alkalmazott
            ezen a helyen életét vesztette szolgálat teljesítés közben."

Azon a napon ez volt az utolsó felvétel. Az természet megmutatta a halált is.

Nem tudtam kideríteni, hogy mikor élt, szolgált s halt Tégely János.
Nem akadtam nyomára a neten. Valamelyik archivált erdészeti szaklapban bizonyára nyomára lehetne lelni, de évszámok nélkül nehéz. Helyben kellett volna megpróbálni kideríteni, de elmulasztottam, arra gondolván, hogy akinek emlékkeresztet is állítottak annak csak a nyomára lelek valamerre hisz a net mindentudó. Tévedtem. Azért bízom benne, egyszer kiderítem -vagy valaki a segítségemre lesz benne- és abban is bízom, valakik talapzatba ágyazzák egyszer azt a keresztet, mielőtt megint ledől és végleg elnyeli az erdő.

Élet s halál ura, tudója és őrizője a természet. Ez a kereszt pedig egy olyan embernek állíttatott, ki a természetet szolgálta. Szolgálta a sírig. Ott élt s halt.