A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Gombák (137) Úton (135) Madarak (119) Családi (116) Vártúrák (104) Horgászat (101) Gépek (94) Gasztronómia (93) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2011. szept. 30.

A fedő

Tudom nem egy magával ragadó cím. De hát ez egy fedő. Illetve: a fedő!
Mert nem akármilyen fedő.
Ez a cakkos szélű alumínium alkalmatosság nagyanyámtól maradt rám. Ő is úgy kapta az édesanyjától, majd az én édesanyám takarta vele a lábast. Most pedig mi.
A negyedik generációt szolgálja és megvan a maga kis története.
Elmesélem.
Egyszer nagyanyám rátette egy fazékra, majd fel a sparheltre. Igen ám, de a fedő csak milliméternyivel volt nagyobb mint a takarni való nyílás. Bele is csusszant. Olyan passzentosan megállt a fazékban, hogy képtelenség volt kihúzni belőle. Még óvodás korú voltam, mikor ez megtörtént, de megmaradt előttem. Nagyapám leült a kissámlira, térde közé fogta a fazekat, egy nagykést használt véső gyanánt és szép komótosan körbevéste. Mire végzett, a fedő cakkos lett, de kijött és a zománc is megmaradt a fazékon.
Ha kezembe akad, eszembe jut a történet, nézem kicsit és látom őket is.
Látom nagyapám a kicsiny konyhában amint a  sámlin ülve dolgozik és látom nagyanyám a sparhelt előtt, ahogy figyeli őt.
Na ezért nem válok meg tőle és ezért nem csiszolom simára a szélét.
Így kell majd átvegye az ötödik generáció. Így "kerek"!
.

7 megjegyzés:

  1. A nagyapámat juttattad eszembe, vak édesanyával egy szem lábasukkal.(Szó szerint három lába volt a lábasuknak.)

    VálaszTörlés
  2. Látod, mennyi minden van egy másnak ócska tárgyban?

    VálaszTörlés
  3. Régi ,szép, filléres emlékek....

    VálaszTörlés
  4. Hú, erre érdemes volt várni, a sparhelt... igen! Már alig hallom...
    Szép történet! :)
    Kellemes hétvégét Neked is! :)

    VálaszTörlés
  5. - Úgy, úgy! Mint nálad is olvashattuk. :)
    - Megint gyártják és árulják. Rohadtul drága.
    Köszönöm! :))

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, hogy ugyanolyan hagyománytisztelő vagy, mint én. Drága nagymamámnak ma is féltőn őrzöm a kanalát és kését, amivel evett.

    VálaszTörlés
  7. - Én köszönöm kedves Magdi!

    VálaszTörlés