Hihetetlen ismétlés

Gondolom már nem sokan emlékeznek az "Elveszett, majd ..." megkerült merítőháló sztorijára. Egy hónap híján egy év telt el azóta és megint úgy jártam. Csak most nem a merítővel, hanem a képen látható orsóval.
Nehéz lesz elhinni, amit most itt elmesélek, pedig megesett, színigaz.

Hogy pontosan miként, az nem is annyira lényeges. Ami lényeg az az, hogy a horgászat végeztével, pakolás közben, egy szerencsétlen mozdulatsor eredményeként beleejtettem az orsót a tóba. Pontosan láttam hol csobbant a zavaros lében és le voltam még horgonyozva. Először a vágóhoroggal kíséreltem meg a fenéken heverő kis műszert megakasztani, de természetesen eredménytelen volt a vakon űzött kotorászás. Nagyobb szerszámra kapcsoltam és a merítőszákkal kotorásztam az iszapot. Nem sikerült kimeríteni.
Hoppá! Az iszap. Rájöttem, ennek csak egy eredménye lehet. Az, hogy egyre több iszapot keverek fel, ami leülepedve még mélyebbre temeti az orsót. Gereblye kellene. Nem az a fajta, amivel a csibészek sebzik a halat, hanem a földművelő ember gereblyéje. Kellene, de nincs. Miért is lenne?
Nem elegyengetni mentem a vízre, hanem meghorgászni. Úgy döntöttem, memorizálom a pozíciómat és másnap  visszamegyek, de már a megfelelő célszerszámmal. Közel álltam a parthoz, egy bokorhoz, a bedől nyárhoz, így viszonylag pontosan meg tudtam a helyet jegyezni. Még egy rohadt karó sem volt a csónakban, hogy legalább kitűzzem a helyet!

Másnap vittem is gereblyét, lehorgonyoztam kicsit odébb, majd nekiálltam horgászni. Hogy őszinte legyek lemondtam már az orsóról és nem tudtam rászánni magam a kotorászásra. Visszafogott a várható és már előre eldöntött kudarc. Már a delet is elkongatta Magyaregres harangja, mikorra rászántam magam mégis.
Felszedtem a rögzítőket, bepozicionáltam a csónakot és újra horgonyoztam. Úgy láttam, a célterület felett vagyok. Ledugtam fenékre a gereblyét és lassan húztam a nyelet. Koppant! Nem csak éreztem, de még hallottam is. Lassan felvontam és semmi! Kagyló lehetett. Másodjára, semmi.
Harmadjára megint csak hallottam a koppanást. Felhúztam és ... alig hittem! A gereblye legszélső fogán ott fityegett a felkapókar drótjánál megakadt orsó. Kereken 24 órát töltött a tófenéken!
Jó alaposan meglögyböltem, legalább iszap ne legyen rajta. Csorgott belőle a víz. Ilyenkor nem szabad forgatni, nem is tettem. Napokig száradt, kapott kis gondozást és működik mint azelőtt. Hogy mi ennek a tanulsága?
A nyilvánvaló szerencsén felül?
Van. Több is van. Meg is jegyeztem.
.