Elveszett, majd ..

Ennyi mindennek kell elférnie a csónakban, no meg nekem, Zsöminek
és alkalmanként Melindának is.
Itt épp azért kötöttem ki, hogy Zsömi is mozoghasson egyet és elvégezhesse a dolgát, no meg nekem sem árt néha pár lépés a parton.
De most nem erről akarok írni.
A minap, mikor úszni tanítottam a gilisztákat és már eluntam a kárászokat, úgy döntöttem odébb állok és felmegyek a végekre. Onnét fújt, így aztán elhatároztam felevezek és lefelé -míg tol a szél- megpergetem a vizet csukára. Húztam hát széllel szemben keményen, közben a nádast fürkésztem és egyszer csak valami loccsanás ütötte meg a fülem a csónak vége felől.

Odakaptam a tekintetem és még láttam a merítőszákom nyelét, amint szép lassan merült a hullámsírba.
Mire megfékeztem a sietős csónakot és visszatoltam, már eltűnt. Addig látszott csak a nyél vége, mígnem feltellett vízzel. Lehorgonyoztam és elkezdtem pergetni rá. Fenék közelben húztam a műcsalit, hármashoroggal szerelt és nehezített körforgót. Közben azon filóztam, miként esett? Arra jutottam, hogy a merítő vége túlnyúlhatott a csónak farán, a szél belibbentette a hálórészt a vízbe és a belekapaszkodó áramlat meg szép lassan lehúzta. Remek! Mindig van mit tanulni. Közben dobáltam, dobáltam, de hiába. Nem akadt. Jó órát elvesztegettem. Aztán rájöttem, jobb. ha abbahagyom, mert aki Murphy törvényeit írja, az nem hülye.
Ez ma nem lesz meg.
Felmentem pergetni, hiányoltam a hattyúkat -azóta sem lelem őket- aztán hazamentem. Zsömi is unta már a napot. Másnap egyből a tetthelyre eveztem és rápergettem a területre. Talán tíz perce szórtam a műcsalit módszeresen fésülve a vízalatti világot, mikor akadt valamiben. Ráfeszítettem, nem ugrott meg, tehát nem hal. Kicsit rákeményítettem és úgy éreztem, hogy talán a zsinór nyúlásánál jobban mozdult. Még egyet húztam rajta és határozottan éreztem az elmozdulást. Tehát nem tuskó. Lassan megindult. Már csak az volt a kérdés, faág lesz, avagy a merítő? A merítőm volt. Elpihent egy délutánt, meg egy éjszakát a Deseda alján. Örülök neki, hogy előkerült. Nem mintha nagy értéket képviselne, de szeretem a dolgaimat és ki is tartok mellettük a végsőkig. Amíg használható valami, addig nálam nem kerül leváltásra. Ezt a merítőt is varrtam meg kötöztem már néhányszor. Majd jobban vigyázok rá! Nem is használok flancos, meg csicsás botokat és kiegészítőket.