Legtöbb most talán a gyermekláncfű sárga virágzata, de sok a pipitér is aprócska fejecskéjével.
Ezek a kis szívós növénykék még november végén is virítottak jégbe zárva.
Már csak a szél kellett végre csillapodjon és most már teljes gőzzel gyűjthetik a méhek a sokféle színes virágport, ízletes nektárt a terített asztalokról.
A város nagy zöldterületein már megtörtént az első fűnyírás is. Most azt kell mondjam sajnos. Az én szemem még egy kis ideig elviselte volna a sok-sok színes virágot, a színpompás közterületeket. Amúgy sem volt még túl magas a fű és még messze volt a pitypang érése. Nem felrovom, mert tudom tartani kell az ütemtervet, sok a tennivaló és a rendezett város dicséretes.
Csak kicsit hiányoznak a színek, a színes virágkavalkád.
No,most megint nosztalgiázok egyet!Régen,ültünk a rét közepén a magas fűben és csináltunk pitypangból,meg pipitérből koszorút!DE SZÉP is VOLT!Szép napot kívánok:Uné
VálaszTörlésVigasztalódj! A fényképeid megőrzik.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésTényleg nagyon szép, míg nincs levágva a fű... múlt éveben a munkahelyen szebbnél szebb virágokat szedtünk sétáink alkalmával és a pihenőben gyönyörködhetett benne mindenki :)
VálaszTörlés- Régen hullámzó fűtenger volt, ma gaztenger, régen vöröslő pipacsmezőnek hívták, ma gyomrengetegnek, régen suttogó fenyves volt, ma épületfa ......
VálaszTörlés- Az hagyján, de mire leközöltem, már néhol be is érett a pitypang és szállnak az ejtőernyősök. :)
- ?
- Én is nagyon szeretem a vadvirág csokrot. Csak ritkán szedek. Nem is értem! Miért?
Ha nagyon vad, akkor értem. Félsz, hogy megharap.
VálaszTörlésFelénk nincsenek húsevők. :)
VálaszTörlés