Mint általában tavasszal és azután eltűnik hosszú időre.
Fogtam szépen mindkét napon és melléjük egy-egy pontyot. A második nap fogása azonban odalett. Nem tudom mi módon -csak sejtésem van- megléptek a fonott fém haltartó kosárból. Kettő maradt, azokat meg elengedtem. Ha már mennek, menjen mind! Megúsztam a haltisztítást. Igazából a kárászokat jobban sajnáltam, mint a pontyot. Amúgy szombaton meg "visszafogtam".
Én nagyon szeretem a húsát. Ízletes hal, nem zsíros.
Bizonyára van aki még nem hallott róla, de az ezüstkárász nem őshonos halunk. Őshazája Kelet-Ázsia és inváziós faj akárcsak a balkáni gerle.
A 17. századtól kezdődően -lehet korábbról- az ezüstkárász fokozatosan
"tört" nyugatnak és mára elfoglalta Ázsiát és Európát. Szaporodásában is a hódítást szolgálja, mert elég egy nősténynek bejutni az adott vízre, ott összeívik az őshonos hímekkel -például ponty, bodorka- de azok nem örökítenek, így a kikelt utódok nem hibridek, hanem az anya tökéletes genetikai másolatai. És mind ikrás!
Így aztán pillanatok alatt elszaporodnak az adott területen. Mikor kezd túlnépesedni és már feléli lehetőségeit, akkor képes nemet váltani és áttér (visszatér?) a normális módon történő szaporodásra.
Lehet arról sem hallott mindenki, hogy a kedvelt és közismert aranyhal az ezüstkárász egy alfaja. Nagy valószínűséggel Kínában tenyésztették ki, már a 11. században. Legszebbje díszhal lett.
Őshonos kárászunk a széles kárász (aranykárász, sárga kárász), ma már sajnos ritka és veszélyeztetett. Mégsem védett! Vajon miért nem?
... csak a haltisztítás megúszható lenne :)
VálaszTörlésMiért nem - miért nem!? Mert őshonos. Nem kell! Magyar!
VálaszTörlésigen, őshonos. az apám mesélte, hogy amikor a Tisza Kanizsánál (Vajdaság) elöntötte a rétet, s visszahúzódott a víz,annyi hal maradt, hogy az asszonyok fonott kosarakkal szedték a kárászokat össze. kemencében sütötték
VálaszTörlésilyenkor tavasszal klassz lehet horgászni
Hiába, ezek a kínaiak már akkor is aprítottak...
VálaszTörlésSzeretjük, sütve....
VálaszTörlés- Na, azt a részt én sem szeretem! :)
VálaszTörlés- Remélem nemsokára kell!
- Remek a sült kárász. Nagyon jó, bár én az őszit is szeretem.
- Lassan behordanak ide minden szemetet amijük csak van.
Ez alól a kárász meg az aranyhal kivétel. :)
- Én is. Sózva, paprikás lisztben megforgatva.
Kedves MJ! Nekem kicsit más jutott eszembe ezzel a halacskával kapcsolatban.
VálaszTörlésNem baj ha leírom?
Egy "Kárászt"kifogott egy kedves,tündéri,szeretni való horgász.Több mint 2 évtizeden keresztül úgy éltek,mint az aranyhalak két kis aranyhallal együtt.Aztán váratlanul,egy napon a horgász eldobta az ő halacskáját,de nem a tóba,hanem a partra.Vergődött,csapkodott,tátogott a levegőn,mire visszakerült a tóba.Két kis aranyhalacskája mindvégig segítette,ápolták,de sebei máig fájnak.A ma is szeretett horgász nem mondta meg miért?Nem mondta meg mi rosszat tett az ő Kárásza.Ez a hal most úgy úszik az élet zavaros és egyre nehezebb tavában,hogy nem kapott a miértre választ,s már nem is fog,mert a horgász már más halat tart a szerény kis kárász halnál jobbnak,és többre.Az a hal aranyhal, a régi csak egy kis "kárász".Szeretem a halászlét,főleg amit kedves szomszédom az Ön ismerőse, Bajai Józsi és Zitus főzött,és meglepett vele.Ők mindig felvidítják a szomorú kis kárászt.
Ez jutott eszembe erről a halról.És bocsánat, hogy mertem írni a blogjában,de ez most úgy kikívánkozott a fejemből.
Üdvözlettel: Kárász Zsuzsi
Mindig tanul az ember.Köszönet érte!:)
VálaszTörlésItt mindíg nosztalgiázok!Valamikor,nagyon sok halat pucoltam és nagyon szerettük rántva ,sütve !Ma már csak emlék,mert a bolti meg sem közelíti azt amit kifogtak a folyóból,nálunk a FIÚK!
VálaszTörlésKöszönöm,jó volt emlékezni:Ujváriné