A nagy hódító

Vadgalambnak is nevezik, de ez megtévesztő, mert így illetik vadgerlét is. Gyermekkoromban, mi utcabeli kis csibészek, nemes egyszerűséggel csak úgy hívtuk tuba.
Elismerem, ez volt aztán igazán megtévesztő, mert mi válogatás nélkül "letubáztunk" minden galambot. Vadgerlét, balkánit, örvöst és parlagi galambot egyaránt.
Mint ahogy lőttünk is rájuk válogatás nélkül. Magunk készítette nyíllal és csúzlival egyaránt. Nem is esett bennük kár. Szemfülesek voltak és fürgék.
Ha nagy ritkán esett is találat a csúzliból kilőtt kaviccsal, az sem okozott sérülést a tubán, legfeljebb ha tolla hullott.
Kivéve, ha Karcsi barátom ment tubára. Ő mestere volt a vadászatnak és légpuskával ment. Nem is cserkelt, hanem leskunyhót épített a nagyfesz' vezeték alá és a pihenőre ülő madarat szedte le a drótról.
A balkáni gerle az egyik legsikeresebb hódító. Századunk elején kezdett el terjeszkedni Európa délkeleti részéről észak felé. Hazánkban 1930 körül jelent meg és "belehúzott". 1955-ben már Angliában volt, 15 év alatt meghódította az összes brit szigetet. Mára már ázsiai hódító útját is megjárta, elérte Kínát, Dél-Koreát sőt Japánban is letelepedett. "Jelenleg" Észak-Afrika "ostroma" folyik.
Emberi segítséggel megvetette szárnyát az Egyesült Államok területén és a karibi térségben. Ezekről a hídfőállásokról azóta már önállóan "hódít". "Elesett" a Bahama- és Kajmán- szigetek, valamint Martiniqe, Montserrat és Saint Kitts szigete is Mindezt egy évszázad alatt! Rendkívül gyorsan terjeszkedett és terjeszkedik manapság is.
Hódító útja azért oly sikeres, mert előszeretettel keresi és fogadja el életterének a lakott területeket és gond nélkül elviseli az emberek jelenlétét. Egyetlen igazi riválisa a nagyobb testű és a  nagyvárosokban szintén tömegesen megjelenő elvadult házigalamb.
.