Egy régi, régi...

Ez egy régi kép, régi történet és egy régi elmaradás. A képet 1985-ben rajzolta Molnár Róbert rajztanár, kivel rövid időre összehozott a sors és a sereg. Kis időre kollégák lettünk. Nem én lettem tanár, hanem ő lett katona!
Tartalékos tiszti szolgálatát töltötte nálunk és közben a munkakapcsolatból barátság kerekedett köztünk. Sajnos távoli helyről szólította a szolgálat Kaposvárra és leszerelését követően messze is ment.
Győr környékére. Az idő múltán, a távolság és egyebek miatt, szem elől tévesztettük egymást. Már nem is tudom biztosan, mire készültünk akkor, huszonhat évvel ezelőtt és ha tudnám sem lényeges. Arra viszont bizonyosan emlékezek, hogy a  képet a laktanyában rajzolta rólam, valamikor késő este, éjjel. Ebből aztán az következik, valamiféle "kiruccanásra" készülhettünk. Mentünk abban az időben többet is, mint eleget. Nagyon sokat! Természetesen, a portrérajzot megőriztem régi barátságunk emlékeként és a múlt pillanataként. Üveg mögé került és egy ideig az irodát "ékítette", majd hazavittem, mert nem akartam volna, hogy kára essék. Aztán valamelyik költözés, vagy átrendezés kapcsán lekerült a falról és eltettem. Üveg mögött maradt, nehogy sérüljön, de nem került helye. Most azonban pótolom a régi, régi elmaradást. Ma elővettem, új keretet kapott és már a helyét is kinéztem! Igazság szerint legutóbb Tameri hozta eszembe, Arc-Kép bejegyzésével. Akkor meg is ígértem, megmutatom a rajzot és elmondom rövid történetét. Íme! Egy kevés, rólam.