Agyrém

Elmesélek két rövid "bejátszást". Megpróbálom nagyon röviden, de úgy hogy látható legyen. Láthatóvá váljon. Azoknak is, kik nem látták. Talán sikerül.


Egy pár tűsarokkal megemelt elegáns hölgy lejt az átkelő felé. Bal vállán méretesebb női táska, az a fajta, mibe minden kellék belefér, ami kellhet az időszaki igazításhoz. Jobb kézzel egy kisebb ölebet vezet pórázon. Szépen "lejtenek". Megállnak a járdaszélen. Balról bezúg a képbe egy monstrum, majd eltűnik. A póráz üresen fityeg a tünemény karján! A hölgy egy pillanatra kibillen szerepéből és felvillan "legértelmesebb" nézése. Majd benyúl a táskába, elővesz egy másik kutyát, felcsatolja és szépen, kényelmesen elriszálnak.

Aranyos, copfos tizenéves fruska szemez egy aranyhallal, majd elvisítja neki: -"plazma tévét akarok!" Ott terem az asztalon a kívánság és benne úszkál a halacska. Máris sikítja második kívánságát: -"turmixgépet akarok!" S láss csudát, az asztalon terem a konyhai aprító, benne úszik a kívánságok hala.
Lófarkas kisleány kezével az aprító kapcsolójára nyúl, tekintete tapad a szerencsétlen aranyhalra és arcán mosoly fakad. Nem épp üdvözítő mosoly!

Nem, nem őrültem meg. Én nem!
Ez a két sztori rendszeres időközönként feltűnik az egyik televíziós csatorna reklám blokkjában. Nem árulom el, mit reklámoznak, mert most mellékes.
Nagyon remélem, sikerült úgy leírnom, hogy az is maga elé tudja képzelni,
ki még nem látta egyik, másik, vagy mindkettő "remekművet".

Én nem is boncolgatom, hogy a rövid bejátszások végén megjelenő "képi csattanó", mit mond, mi az üzenete? Rátok bízom kedves olvasó.

Számomra egy üzenete azért van.
"Ha a hülyeségtől nőni lehetne, egyesek ülve nyalnák a holdat."