Szakmai ártalom

Egy kis krimi Tamerinek, csak mert olyan szépen kérte és mert remélem jót tesz neki az olvasása és sietteti a gyógyulását.

Azért nem csak neki, másoknak is, de szigorúan erős idegzettel és tizennyolc életév felett.

Pár méterre a testtől állt és onnét nézte mozdulatlanul, merev tekintettel. Nem fókuszált részletekre, szeme lassan befogta az egész képet egyszerre és agya megpróbálta eltárolni.

Később, ha "lehívja" előjönnek az első benyomások, érzések. Közben várta a többieket. Aztán már ösztönösen a részleteket kutatta és egy önkéntelen mozdulattal bekapcsolta a hangrögzítős mobiltelefonját.
Az izgalom forrósága száguldott át testén és hátra csapta a kapucnit.
Esni kezdett.

- Reggel hat óra tizenkettő van, már világosodik és csendesen elkezdett szállingózni a hó. Fagypont alatti a hőmérséklet. A ráeső hópelyhek egy pillanat alatt megolvadnak az áldozat bőrén. Véleményem szerint nem oly rég történt a végzetes szúrás, mert ebben a hidegben gyorsan hűl a test, leginkább a fedetlen bőr. Mintha pálinkaféleség szagát érezném a levegőben. Szélcsend van. Vagy az áldozat felől jön, vagy az elkövető "hagyta hátra" és akkor nem járhat nagyon messze.

Lassan körbefordult saját tengelye körül, megszemlélt mindent ami a látómezejébe került, majd újra mormolni kezdte a látottakat, tapasztaltakat.

- Nem túl nagy a hátsó udvari rész ahol állok. A lakóépületből az egyik függöny résén gyenge világosságot látok szűrődni az ablakon, ami halvány csíkot húz a földre. Az udvari lámpa nincs felkapcsolva és más jele sincs a háziak ébrenlétének a kevéske fényen kívül. A lakóépülethez csatlakoznak az alacsonyabb mellék épületek. Lentebb kis kert, alig nagyobb az udvarnál. Rendezett, tiszta környezet. Az egyik melléképülettől vonszolás nyoma látszik a földön az áldozatig. Lábnyomokat is látni szép számmal, de a mintázat nehezen kivehető a fagyos kemény talajon.

Tekintete visszatért a kemény, hideg földön heverő pucér testre és környékére. Szemrevételezte a test közvetlen környékét és az áldozatot is.

- Az elhalt körül is láthatóak dulakodás nyomai. Láthatóan harcolt az életért. Lába több hosszú csíkot húzott a deres földre végső küzdelmében. Nyaktájékon érte a szúrás, inkább a nyak és a mellkas találkozásánál. Nem túl széles bemeneti nyílás és nem is látszik a döfés iránya. "Szép", tiszta szélű szúrt seb. Meglepően kevés a vér. Ha elég hosszú és éles a penge, akkor a mellüregbe érve sérthette a hörgőket és a haláltusa alatt beszívta a vér egy részét tüdőre, vagy egyszerűen a mellüregben maradt. Másrészt, ha a nyelőcsövet is átmetszette a penge, akkor a vér egy része a gyomorba is kerülhetett. Ennek ellentmond. hogy a szájüreg tiszta, nincs vérnyom.
Sem a légzéssel nem fújta vissza a habot, sem pedig nem öklendezett fel vért. Majd a boncolás fényt derít a kérdésre. Vagy a tettes elvitte a vért.

Egy pillanatra meghökkent a kimondott feltételezésen és maga elé meredt. Semmi nincs kizárva gondolta. Semmi. Minden eshetőséget, lehetőséget számításba kell venni!

- Amennyiben a penge elég hosszú, érhette és átüthette a szívburkot is. Akkor is a mellüregben marad a vér egy része. Egy része! De hol a többi? Ennél akkor is többnek kellene lenni a test mellett és alatt. Ez így nem stimmel! Bármily furcsának is tűnt elsőre,  most már állítom, elvitte, vagy elvitték. Inkább vitték, mert a nyomok után ítélve nem egy elkövetővel kell számolni. Ezt támasztja alá az áldozat hatalmas termete is. Nem kevés testi erővel rendelkezhetett. Az oldalán fekszik, vélelmezem legyűrhették, majd leszorították a földre. Lent, fektében érhette a végzetes döfés. Mindent áttekintve, beszámítva, csak így logikus.

Lassan körbejárta a testet és próbált újra minden részletet megfigyelni, esetleg újakat találni hogy rögzíthesse. Arra gondolt, hogy a tény az tény, a feltételezés pedig az marad, míg nincs rá konkrét adat. Az a lényeg most, ami látható. És akkor meglátta az áldozat szemét. Lassan leguggolt és belenézett. Nem riadt el a látványtól. Nem az első. Nem érzéketlenség volt ez. Megszokás. Meg önvédelem.

- Meglepően hosszúak a szempillák, félig lehunyt szemhéj, a szemgolyók még nedvesen csillognak. Tiszta....

Mintha rebbent volna és azzal együtt egy halványat villant volna a tekintet. Mintha kihunyt volna valami a mélyben. Az a rebbenés kiszakította és visszadobta a valóságba. Felegyenesedett és elordította magát.

- Hol a fenében vagytok már? Lassan kihűl a szerencsétlen! Meló van a mindenit! Most disznóvágásra jöttetek, vagy borozgatni?