Aksi ki, töltőre fel. Mivel a "lovam" lefeküdt, hát gyalogszerrel ügettem el a közeli kereskedelmi lánc egyik láncszemébe és megvettem amit meg kell. Csak "felszívtam a vizet", mert az új kártyám nem aktiválta magát, sőt azt írta az okos masina, zárolt. Zárolt? Ennek fele sem tréfa irány a pénzek intézete! Gyalog.
Szerencsére eszembe jutott a telefonos segítség. Hurrá, sikerült aktiválni! Legalább is a "Bádog Böske" szerint. Közben Melinda rám csörgött, hogy a másik lánc, máshol lévő láncszemébe megérkezett a gőztisztító. Elindultam hát teljes gőzzel. Gyalog. Mentem, mentem, mentem. Mert a város másik végében van az üzlet. Nem baj, kellett a mozgás, már szét ültem a seggem a számítógép előtt. Volt még egy darab. Magamhoz öleltem és a pénztárnál megint felszívtam a vizet. A kártya aktív volt. A csaj nem.
Először is nem köszönt vissza, de egye fene nem köszöngethet egész nap egyhuzamban. Lehúzta a tételt és mondá félhangosan.
- Blokk, doboz.
Így! Ennyit. Hirtelen nem esett le és kérdém.
- Parancsol kisasszony?
- Blokk, doboz.
Leesett! A kis szószátyár közölte a garanciális feltételeket. Jobbnak láttam hallgatni és elügetni. Eddig is szökő évente tévedtem be oda. Ezek után ....
Gondoltam, ha már ennyit megyek, még fér bele. Belém. Gyűjtöttem hát a kilométereket és beügettem a városba egy-két lényegtelen dolgot lerendezni. Végeztem és már hazafelé szaporáztam, mikor jött a telefon. Abból aztán megtudtam, tulajdonképp nekem nem Kaposváron, hanem nemsokára Pécsett kellene mászkálnom. Vágta haza. Abrak nekem. Abrak a lónak. Mármint beraktam a félig töltött aksit. Pécsig majd megtelik.
Bő óra és már ott is voltam. Hamar elintéződött, aminek el kellett és már gurultunk is hazafelé. Odának Szigetvár érintésével mentem, visszának Sásdon keresztül. Szeretek ilyenkor nézelődni, amennyire a biztonság engedi. A gép mindig velem van, jó kis témák szoktak lencsevégre kerülni. Szoktak. Most nem. Egyetlen dolog gondolkodtatott el, de az nem fotótéma. Lassan már annyi az országban a sírköves, mint a kocsma.
Nem vélek összefüggést, csak úgy mondom. Kaposváron az egyik "láncszem" parkolójába is betelepedett egy. Meg egy benzinkút. Most meg egy bazi nagy sátor. Nekem ez szokatlan, mert én a parkolóban inkább parkolnék. Veszek én síremléket is, csak majd később és máshol. Juszt is, máshol!
Most még inkább abban bízok, hogy a gőztisztító kicsit jobb lesz, mint az akkumulátoros porszívóm. Volt porszívóm. Anno megvettük három év garanciával. Leginkább a kocsihoz vettem a kisebb "szíváshoz". Nagy lett belőle. Másfél év alatt ötször vitte a gyorsfutár Vácra szervizelni és mindig hozott helyette egy újat. Hatodjára lecsavaroztam a tartó konzolt is a falról és leballagtam vele a kukához. Pedig szépen mutatott a falon.
Jókat derültem a történeteiden, köszi, hogy feldobtál.nemcsak engem érnek ilyen atrocitások?Kérdi a jegyellenőr a nevemet a buszon.Mondom Eipl Jánosné.Nem értette.Harmadszorra sem, amkor lebetűztem.Köszönet helyett ennyit mondott:"de hülye név..."
VálaszTörlésDe ez még mind semmi! Nemrég a házunkkal sréviza sírkőlerakat nyílt.Így aztán szerencsére nap, mint nap szembesülök az elmúlás lehetőségével...
Pedig még lett volna másfél év a háromból. Vagy gonosz vagyok?
VálaszTörlésEgyébként a kocogás helyett nekem frankón bekön a bringa. Már csak Laci szomszéd szokása miatt is. Mármint hogy legtöbbször elállja a kijáratot az autójával. Én meg mehetek kéregetni, hogy ugyan, csak két métert húzódjon hátrébb, vagy máshová.
A bringa meg kifér akár alatta is. :-)
Sírkőre meg nem gyűjtök. MAjd faragok magamnak fejfát, ha közelegni érzem a kaszást. Amíg el nem korhad, addig majd emlékezhetnek rám.
Igazán örülök, hogy jól szórakoztál. Most már én is mulatok rajta, akkor nem mindig élvezem mikor megesik.
VálaszTörlésMit mondhatnánk, nem öntötték tölcsérrel az észt annak az ellenőrnek. Kő? Nem "kő"!
"Bátor" gyerek volt, aki három évet adott arra a gyenge vacakra. Vagy szakmája "mestere"!
Már nem szeretek kerekezni, inkább gyalogolok. Ugye milyen jó a figyelmes szomszéd? Elállja az utat, nehogy valaki el tudja kötni a kocsidat. Rendes pali a Laci!
Kő? Nekem se "kő"!
Nagyon jó volt olvasni amit leírtál, hisz mosolyogtam végig. Igaz csúnya dolog mást kinevetni, de nekem is az jutott eszembe, mennyi ilyen éri az embert:))
VálaszTörlésAmíg szeretek bicajozni, nem fogok vele tengelyt akasztani. Ha meg muszáj, hát félrekergetem.
VálaszTörlésMegnevelni meg nem fogom már, mert egyidősek vagyunk, és ő a magasabb.
A környék pedig jó. Nem lopják errefelé a 22 éves Hondákat. Nehéz is lenne vele átrepülni a kerítésen. Én sem találtam még rajta magassági kormányt.
Nekem nincs ilyen gondom a szomszéddal, mert szobabiciklin "rovom" a kilométereket,ugyanis nem tudok biciklizni...
VálaszTörlésKedves Annalíz, akkor szerencsés vagy, mert nem kell ellenőrizned mindig, hogy jó-e a dinamó, vagy nem merült-e ki az elem a hátsó villogóban.
VálaszTörlésÉn sajnos a szobabicajt nem tudtam megszokni. Kipróbáltam az apámét, mert neki volt, és nem jutottam vele sehová. Nem ért a menetszél, stb.
Így vagyok az autóverseny játékokkal is.
Ha jön az emelkedő, és ugratok, hamar hányingerem támad, meg szédülök, és abba kell hagynom. Ugyanezt autóban még nem éreztem.