A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (317) Deseda (207) Gombák (139) Úton (137) Madarak (119) Családi (117) Vártúrák (104) Horgászat (103) Gasztronómia (97) Gépek (94) vegyes (89) Zsömi (77) F-1 (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (54) D.arborétum (52) Állati (47) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2011. febr. 19.

Kis indián harcos

Elveszem a gázt és hagyom a kocsit kigurulni. Ki az utca végére.
Egy esztendőnél is több telt el azóta, hogy legutóbb erre jártam, emlékeztem kicsit, amit megírtam a "Csínytevések kora" cím alatt. Most nem emlékezni jöttem. Tudakozódni.

Valaki után tudakozódni. Halogatom már egy idő óta. Vagy egy hónapja. Akkor olvastam egy nevet és két évszámot. Akkor ébredt bennem a gyanú és most bizonyosságot, vagy cáfolatot akar.

Az utca végén beépítetlen még az oldal, hol szánkózni szoktunk. Beépítetlen, de már felparcellázták. Már az első ház is kinőtt a földből. Új utca, vagy lakótelep lesz itt. Lent még búvik a fűzbokrok alatt a "Patakocska". Partja mentén, bokrok alatt vívtuk a csatákat, gyűjtöttük a gőtét, néha egy-egy réti csíkot. Karesz, én és a többi kis indián harcos.

Korombelit vagy idősebbet kellene látni. Harmincnál jóval több, mikor elmentem. A fiatalok nem biztos, hogy tudói, az idősebbek talán, ha régtől ide valósak. Tán nem is annyira bizalmatlanok, ha jól szólok. Bekopogtatni egy portára sem szeretnék, csak végső megoldásként, inkább várok.

Lassan fordulok és végignézek még egyszer a feltúrt mezőn, kaszálatlan réten, benőtt patakon. Nem így nézett ki valamikor. A legszélső házban laktak Kareszék, volt egy igen mérges fehér kutyájuk. Karesz sokszor azzal birkózott az utcán, akkor nem mertünk a közelükbe menni. Most a porta kissé elhanyagolt és nagyon csendes. Lefelé gurulok, a "Kicsiny ház ...." felé.

Korombeli, ki a mi hajdani, kis házunk melletti udvaron áll. A kapu tárva nyitva, megállok hát és beköszönök. Mondom ki vagyok és mi járatban. Jól kezdek, mert barátsággal fogad. Sokakra emlékszik, még mikor a nevet mondom nagyapáméra is. A régiektől tudja és mint kiderül gyermekkorom házacskáját is ő vette meg. Tőle sok mindent megtudok.

Kareszról is tud. Ő miatta jöttem most ide, utána tudakolni. Az Ő nevét olvastam egy sírkövön, a számok meg csak annyit mondtak, velem egy korban született és meddig élt. Akkor fészkelt elmémbe a gyanú. Most megkapom a bizonyosságot. Sajnos a gyanú nyer megerősítést, Karesz halott. Megtudom azt is, miként élt legutóbbi éveiben és miként ment el.
De az már nem számít.

Kora gyermekkori kis barátom, Tatárvári Károly (†) emlékére

6 megjegyzés:

  1. Bizony, nagyon rossz érzés megtudni, ha egy régi, kedves barát nincs többé, megértelek.
    Elolvastam mindhárom történetedet,amelyekre utaltál, a "Kicsiny ház" nagyon nagyon tetszettt.Ha becsukom a szemem, ugyanígy le tudnám írni a mi házunkat és környékét.Fantasztikus.

    VálaszTörlés
  2. Az az ember ott van. Ha odamész, megtalálod, és beszélhetsz hozzá. Még válaszolni is fog.
    Ha élne, már nem őt látnád, csak egy sokkal idősebb fickót, aki hasonlít rá.
    Nem is olyan kegyetlen az élet, ha tudunk örülni annak, hogy mi élünk.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Annalíz. Írd le, szívesen olvasnám.
    Örülök látogatásodnak Kedves M.
    Igazad van Hanczur.

    VálaszTörlés
  4. Tisztelt Meggyes József!

    Tatárvári Károly vagyok az ifjabbik! Köszönöm az Édesapámról írt megemlékezését illetve szeretném megkérdezni honnan ismerte Őt? Amennyiben egyéb kérdése lenne szívesen válaszolok rá! Kérem levelét a tkaresz@tvn.hu címre küldje!

    Tisztelettel és Köszönettel:

    Tatárvári Károly

    VálaszTörlés