Kocsonya

Egy roppant egyszerű étel. És mégsem. Tekintettel a tartós hidegre, Melinda főzött kocsonyát. Mégis csak a tél étele. Nekem legalább is, mert anno mindig decemberben volt a disznóvágás és a hidegek meglétéig főzött nagyanyám kocsonyát. Általában több alkalommal.

Előre leszögezem, hogy mi úgy szeretjük, ha van benne füstölt "alkatrész" is. Kell az a lé szép sárgálló színéhez, a kellemes illathoz és az ízhez.

Kell bele köröm, farok, csülök, fül, bőrke és valami száraz hús. Ebből most épp az első és hátsó csülök volt a füstölt. A száraz húst pedig kivételesen szívvel váltottuk ki. Lehetett volna bele rakni még fejet is, de most nem került. Nem találtam sehol mint ahogy füstölve körmöt sem. De hát a kocsonyában nem minden szentírás, lehet variálni kicsit az összetevőkön.

Amin nem lehet, kell fazéknyi mennyiséghez egy fej vöröshagyma, egész bors fél zacskónyi, legalább hat közepes fej fokhagyma, egy babérlevél. A fokhagyma gerezdek legbelső burkát nem kell leszedni úgy kerüljön a lébe. Először a húst kell feltenni és forrást követően habolni a levet csakúgy mint bármely húslevet. Nehogy zavarosra sikeredjen. Mikor már habja nem jön, kerülnek bele a fentebb felsorolt ízesítők. Onnét számítva csak gyöngyözzön. Szép lassan, csendesen jó soká. Most speciel késő este került lángra pénteken, így aztán Melinda hagyta szombat reggelig.

Kicsit hőjét vesztette a lé, leszedtük fölös zsírját, elosztottuk tálkákba a megfőtt finomságokat, végezetül rákerült a lé. Ámbár üvegezett, de azért megfelelőképp hideg a terasz, ott aztán meghűlt és meg is dermedt.
Szép lett, jó illatú és -most már mondhatom, mert kóstoltam- ízletes.
Fogyasztás előtt kerül rá csipetnyi őrölt paprika, inkább csak a szemnek
Csakúgy mint gyermekkoromban, mikor nagyanyám főzte.