A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (135) Gombák (125) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (97) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Zsömi (74) Kedvenceink (73) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2010. jan. 31.

Gyermekkorom gasztronómiája 7.


Még mindig "disznóságok", mert a "disznólkodásnak" szinte kimeríthetetlen a tárháza.
A disznóölésre nálunk mindig télen került sor, leginkább karácsony előtt, vagy ha az ídőjárás úgy intézte január elején. Azért mondom így, mert száraz fagy kellett hozzá. Kinek van kedve a nyirkos hidegben sárban tapicskolni? Amúgy meg kellett a hideg az eltarthatóság végett is. Tovább elállt a kamrában a hurka, a sózóban lévő dolgok sem szeretik a meleget, meg a füstölt árúnak is jót tesz, ha kicsit "kifagy". Amúgy pedig mindent a maga idejében, télen disznót, nyáron meg rántani való csirkét. Szóval disznóságok! Kocsonya. Nálunk akkor jött el a kocsonyakészítés ideje, mikor már lekerült a füstről az "apróság". Nagyanyám mindig tett a kocsonyába füstölt körmöt, bőrkét, csülköt. Azóta is azt tartom, attól lesz igazán ízletes. Kell a füstölt disznóság, de ne álljon csak füstöltből mert akkor túlságosan intenzíven érződik ki a füst íz, meg esetleg nagyon sós lesz a lé. Kell bele fej, köröm, csülök, farok, sertésbőr, egy vöröshagyma, egész bors rendesen, babérlevél meg nagyon sok fokhagyma. A titka, hogy ne forrjon meg, csak gyöngyözzön reggeltől napestig. Tálalás előtt mami a fölös zsiradékot a lé tetejéről lemeregette óvatosan merőkanállal, és a húsokat tányérokba elosztva rámerte a levet. Dermedés után, finoman megszórta őrölt pirospaprikával. Először rezgősre dermedt, aztán keményre és megrepedt a lé, mint a tavak jege a kemény fagyban. Apró kis rianás a kocsonyalén, no akkor aztán elmondható, igazán jól sikerült. Nem kellett mellé semmi, csak puha belü, ropogós héjú fehérkenyér. Pirospaprikáról jut eszembe. Nagyapa a füstölőről lekerült sonkák csontvégeit, meg a felületén lévő hasadásokat, illetve a szalonnatáblák repedéseit is beszórta csipős darált paprikával. Így tett a csülkökkel és a fejjel is, ezzel akadályozva a fertőződést, romlást. Manapság is így készítjük a kocsonyát, csak sajnos már gyorspácolt, alig füstölt áruval, meg nagyüzemi körülmények közt hizlalt tápos hússal és kínai fokhagymával, mert az ördög tudja hová lett a hazai?!
És esszük a bennük rejlő többféle E.....et!?!?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése