A Kapos nyugatról keletre, ez a víz északról délre, és kicsit lentebb délről is érkezik egy hasonló patakocska a Kaposba, az pedig a Tókaji parkerdőben lévő horgásztavak fölös vizét hozza. Illetve fentebbről, Szennától gyűjti a csapadék és talajvizeket. Nevüket sem tudom, ha van egyáltalán! Gyerekként nagyon sokat jártuk ezeket a vizeket, mivel halastavaktól jöttek, jól lehetett bennük horgászni, főleg a betorkollásoknál. Abban az időben a Húskombinát tava alatt volt egy kertészeti víztározó, az fogta meg előbb a vizet és a halat. Az is vadvíznek számított akkoriban és remek horgászhely volt. A víztározó mellett, egy öreg mocsári fűz tövében volt egy remek vizü forrás, kristálytiszta, nyáron is hűs. A Kapos és ezen két víz mentén az ártéri rétek, ingoványosok, nádasok, füzesek világa bővelkedett a növényi és állati fajokban. Ahogy elnéztem manapság is, mert dacára a télies időnek rengeteg viziszárnyast, gázlómadarat, néhány ragadozómadarat láttam, de őzek is járták a területet. Ma is vadregényes és mivel kevéssé látogatott, viszonylag érintetlen, tiszta a természet. Valaha ismertem ennek a területnek minden útját, ösvényét, beleértve a szarkavári nagyerdő útjait, fel egészen a Tókaji erdőig. Addig felmenni nem mindig volt veszélytelen, mert az erdőket vándorcigányok is lakták goromba kutyákkal. Az emberekkel nem volt baj, ők dolgoztak, teknőket csináltak, szerszámnyeleket, vagy kosarakat fontak, legeltették a lovaikat. Az elkészült portékát próbálták értékesíteni Kaposváron, meg a környező falvakban. A "mi utcánkba" is bejártak rendszeresen a "teknyővájó", kosaras, köszörüs, üveges, foltozó cigányok. Ez utóbbi hangosan kiabálta: "drótozni, fótozni, fenekezni"! Hihetetlenül ügyesen dolgozott, a "likas" vaslábost pillanatok alatt befoltozta. Az üveges a hátára szerkesztett fatárlóban hozta a darab, meg kisebb táblányi üvegeket és ahol kellett szépen beüvegezte az ajtót, vagy ablakot. A köszörüsnek lábbal hajtott, szállító kerékkel ellátott köszörükorongja volt, és nagyon szépen fente a kést, bárdot, vagy akár a fejszét. Szépen elkészített portékával jöttek a kosarasok és a taknővájók is, mindegyik különböző mérettel. Disznóvágáshoz is kellett kisteknő több is, meg nagyteknő is. Ez utóbbit általában megrendelésre csinálták. Kosarakból meg kellett véka a terménynek, füles kosár boltba menni, szakajtó a tésztának, és még sorolhatnám. Ügyesek voltak ezek az "iparos" cigányok, ráadásul ha szűkén volt a pénz elfogadtak cserébe például tojást, baromfit. Nem kellett napközben az utcai kaput kulcsolni, mert meg sem próbáltak bejönni, nem erőszakoskodtak, tették a dolgukat. Tudták, hogy ebből kell megélni ha pedig kitelik a becsület a környéken, akkor odébbállhatnak és veszélyben a megélhetés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése