Amit (mit?) eszünk

Tegnap ittunk, akkor együnk is. Bár fordítva kellett volna, mert "mondta az öreg Kiss:- ne csak együnk, igyunk is." No, de mit?
Arról jutott eszembe, hogy egyik nap reggel, fél füllel bekapcsolódtam egy riportba, ahol az ételekben található adalékokról és hatásaikról beszélgettek. Még középiskolásként, üzemlátogatás keretében sikerült megtekintenem a parizer gyártását. Akkor megfogadtam, az életben nem eszek többet! Persze megszegtem. Azóta is eszünk parizert, meg virslit is ami "detto" csak más a kiszerelése és izesítése. Van egy kiváló minőség teszterünk, a kutyánk. Ha Zsömi nem kér belőle, akkor tele van nyomva szójával, meg adalékokkal. A kutyának olyan kétoldali "E" undoritisze van, hogy bekerülhetne az orvosi szakkönyvekbe. Rengeteg húskészítmény van, amire a szó szoros értelmében még ránézni sem volt hajlandó, nemhogy belekóstolni. Akinek nincs kutyája, bátran olvasgassa az összetevőket, nem mindegy mit viszünk haza a pénzünkért. Csak ennivalót, vagy táplálékot akarunk juttatni a szervezetünkbe!
Találó a régiek mondása. "A kutya sem enné meg!"