Megtermett a kertben szinte minden ami szükséges volt. Főzni való kukorica, a szélső sorokra felfuttatott babbal, bentebb az úritök. Ez utóbbit nagyapám szedés után még érlelte a pincetetőn, aztán a fagyok előtt betárolta télire. Micsoda illat volt mikor sült a renben, miközben felül meg fortyogott a bableves füstölt bőrkével, a tűztérben pedig a száraz akác pattogott és adta a hőt, meg illatát. Közben mami legyúrta a krumplis pogácsának valót, mert bableveshez az dukál, vagy töpörtyűs, anélkül "gasztronómiai bűncselekmény"! A jó krumplispogácsa is zsírral készül, nem margarinnal, meg a tepertős pogácsa is. Mikor kisütötte és a meleg bableves illatával együtt beszívta az ember gyereke, hát megjött az étvágy! Meleg bableves két tányérral, meleg pogácsával és a végére elpilledt tőle minden földi halandó. Gondolom emiatt "találták fel" az ebéd utáni sziesztát! Vagy ha nem, akkor ninden bizonnyal a kukorica gánica végett. Általában reggelire ettük, ritkán estebédre, mert nem egy könnyű étek. Reggelire cukrozott meleg tejbe szaggatva kaptam, adott annyi lendületet a csavargásra, hogy estig is kibírtam a lápon. Tán mondanom sem kellene, de mondom, tehénből származó tejjel! Azzal, ami megalszik magától is, nem kell külön vajat dobni a tetejére és aminek magától is van föle. De van ám! Nagyanyám sokszor lenyerte vajnak, a többit meg lecsöpögtette túrónak, a hűvös savó pedig az egyik legjobb üdítő. Micsoda ízek!
Ilyen "szörnyűségeket" a tudomány mai állása szerint nem szabad enni, mert egészségtelen! Helyette fogyasszunk minél több E/........et!?!?!
Ezt a bejegyzést Kóborné Márti ihlette, friss kemencés kenyérrel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése