Szépsége miatt meghagyta szaporításra, de végül harciassága okozta a vesztét. Hatalmasra nőtt, szép színes tollazatu a képen lévőhöz hasonló kinézetü madár volt. A hátsó udvar szolgált egyben baromfiudvarként és a kert felőli végében volt a budi. A kakas pedig egyre vehemensebben védelmezte a tyúkjait. Odáig fajult a dolog, hogy vinni kellett egy cirokseprűt távoltartani a féltékenységbe beleőrült madarat. Természetesen ez a cécó ment a tojások összeszedésekor, disznóetetéskor, egyszóval mindig, mikor tennivaló akadt hátul. Egy tál kukoricával mentem egy ízben, és a kapuban kicsúszott a kezemből. Megfeledkeztem a "fenevadról" és leguggoltam összeszedni. Kicsi híja és kivágta a bal szemem! A sebhely örökre ott rejtezik a szemöldököm alatt. Nagyanyám kimondta a halálos ítéletet és aznap végrehajtásra is került. Került belőle a hétvégére leves, pörkölt, de legelsőbben is hagymás vér. Ez nem azonos a hurkába valóval, ez más!
A baromfi vérét tányérban kell felfogni, hogy szétterüljön, majd alvadása után leönteni tiszta vízzel és így rövid időre tárolható. Akkor még nem volt elterjedt a hűtőszekrény! Jó sok hagymát kell tisztítani, majd felszeletelni karikára, sütéskor úgyis szálaira esik. Bő zsiradékon kell a hagymát "fonnyasztani", addig míg üveges lesz és megpuhul, közben sóval izesíteni. Ekkor a megalvadt vért apró kockára kell szelni és hozzákeverve a hagymához addig sütni, míg "megfeketedik". Friss kenyérrel, hűvös kovászos uborkával valami fenséges!
Hajaj, az a jó kis hagymásvér! De régen is ettünk már.... :(
VálaszTörlés