Kaposvár, Szent László utca. Itt laktak nagyszüleim, a képen rajta van egykori házuk, és itt cseperedtem iskolás koromig, majd itt töltöttem az iskolai szüneteket, de sokszor a hétvégéket is míg élt nagyapám. Itt voltak a korombéli barátaim Sanyi, Karesz, Bandi és a többiek. Akkor még nem borította aszfalt az utcát, elvétve tévedt be autó, jó időben az utca volt az életterünk és a környékbeli mező, patakpart, rét. Azért voltak öszetüzések is, nem mentek mindig simán a dolgok. Bandi barátom mindig lövöldözött, úgy lőtt íjjal, hogy Gojko Mitic is megirigyelte volna. Így aztán egyszer Sanyi barátomat is fejbelőtte. Úgy állt a fejében a szöges nyilvessző, hogy azonnal orvosért szalajtottak. Azért mondom, hogy is, mert engem meg csúzlival lőtt homlokon, kicsivel a szemem felett szakadt a bőr. Egyszer meg légpuskával kapott bennünket célgömbre, de akkor ráfaragott, mert két csúzlival nagyobb volt a tűzerőnk, meglilult imitt-amott rendesen. Karesz barátom sem volt egy szent, egyszer szekercével kergetett hazáig valami szóváltás miatt. Mivel belém nem tudta, hát belevágta az ajtó szálfába. Nem sokra rá leesett mellőlem a megyfáról, a termésköveken fejét törte. Véletlen egybeesés, nincs ok-okozati összefüggés. Amúgy Karesz is lövöldözős gyerek volt, képes volt leskunyhót építeni és onnét vadászta a levesre való galambot. Voltak azért békésebb csínytevések is. Kaporka bácsi állandóan hajkurászott bennünket, ezért aztán egyszer összefogdostuk az utcán csipegető tyúkjait és bedobáltuk az ablakon a nagyszobájába. Ezekből aztán mindig számonkérés lett, de a felnőttek nem torzsalkodtak miattunk, meg nem tartottunk haragot egymással mi sem. Ha nem az utcában, akkor a mezőben, réten, patakparton játszottunk, általában háborúztunk, télen meg szánkóztunk, hócsatáztunk. Karesznak vasvázas volt a szánkója, ezzel aztán egyszer keresztülment az egyik srácon meg a ródliján. A szánkót vihették fűteni, a gyereknek csontja nem bánta, csak a bevonat jött le róla. Csináltunk sáncokat, nagyokat ugrattunk, meg estünk. Csúszkáltunk a befagyott patakon, néha beszakadtunk, aztán miután kihúztuk egymást, hazáig keményre fagyott rajtunk a nadrág. Tényleg megállt a sarokban! Hirtelen ennyi "ugrott fel" a képről. Sanyiról tudok, Bandiról, Kareszról sajnos semmit.
Jó gyerek voltál Te is! Mégis ember lett belőled!!
VálaszTörlésKöszönöm!!
VálaszTörlés