A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (318) Deseda (207) Gombák (139) Úton (137) Madarak (119) Családi (117) Vártúrák (104) Horgászat (103) Gasztronómia (97) Gépek (94) vegyes (89) Zsömi (77) F-1 (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (54) D.arborétum (52) Állati (47) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2010. jan. 17.

Csínytevések kora

Húúú! Mi minden megesett ebben az utcában cirka negyven éve!
Kaposvár, Szent László utca. Itt laktak nagyszüleim, a képen rajta van egykori házuk, és itt cseperedtem iskolás koromig, majd itt töltöttem az iskolai szüneteket, de sokszor a hétvégéket is míg élt nagyapám. Itt voltak a korombéli barátaim Sanyi, Karesz, Bandi és a többiek. Akkor még nem borította aszfalt az utcát, elvétve tévedt be autó, jó időben az utca volt az életterünk és a környékbeli mező, patakpart, rét. Azért voltak öszetüzések is, nem mentek mindig simán a dolgok. Bandi barátom mindig lövöldözött, úgy lőtt íjjal, hogy Gojko Mitic is megirigyelte volna. Így aztán egyszer Sanyi barátomat is fejbelőtte. Úgy állt a fejében a szöges nyilvessző, hogy azonnal orvosért szalajtottak. Azért mondom, hogy is, mert engem meg csúzlival lőtt homlokon, kicsivel a szemem felett szakadt a bőr. Egyszer meg légpuskával kapott bennünket célgömbre, de akkor ráfaragott, mert két csúzlival nagyobb volt a tűzerőnk, meglilult imitt-amott rendesen. Karesz barátom sem volt egy szent, egyszer szekercével kergetett hazáig valami szóváltás miatt. Mivel belém nem tudta, hát belevágta az ajtó szálfába. Nem sokra rá leesett mellőlem a megyfáról, a termésköveken fejét törte. Véletlen egybeesés, nincs ok-okozati összefüggés. Amúgy Karesz is lövöldözős gyerek volt, képes volt leskunyhót építeni és onnét vadászta a levesre való galambot. Voltak azért békésebb csínytevések is. Kaporka bácsi állandóan hajkurászott bennünket, ezért aztán egyszer összefogdostuk az utcán csipegető tyúkjait és bedobáltuk az ablakon a nagyszobájába. Ezekből aztán mindig számonkérés lett, de a felnőttek nem torzsalkodtak miattunk, meg nem tartottunk haragot egymással mi sem. Ha nem az utcában, akkor a mezőben, réten, patakparton játszottunk, általában háborúztunk, télen meg szánkóztunk, hócsatáztunk. Karesznak vasvázas volt a szánkója, ezzel aztán egyszer keresztülment az egyik srácon meg a ródliján. A szánkót vihették fűteni, a gyereknek csontja nem bánta, csak a bevonat jött le róla. Csináltunk sáncokat, nagyokat ugrattunk, meg estünk. Csúszkáltunk a befagyott patakon, néha beszakadtunk, aztán miután kihúztuk egymást, hazáig keményre fagyott rajtunk a nadrág. Tényleg megállt a sarokban! Hirtelen ennyi "ugrott fel" a képről. Sanyiról tudok, Bandiról, Kareszról sajnos semmit.

2 megjegyzés: